Hellbrunni kastély és vízi játékok

Napos meleg időre ébredtünk, a kiadós reggeli utána Hellbunni kastély felé indultunk, ami Salzburgtól délre mindössze 8 kilométerre található. Érkezésünkkor könnyen le tudtunk parkolni, a park mellett hatalmas parkolóhelyek vannak kialakítva, igaz fizetni kell érte, de nem volt túl drága. A kastély és a kastélykert mellett egy gondozott, tiszta, rendezett, hatalmas fákkal, bokrokkal teli park terül el, a belépés ingyenes, a parkban van játszótér, mellékhelyiség, lehet nagyokat sétálni, szaladgálni, napozni, pihenni, piknikezni. Átsétáltunk a hatalmas terebélyes fákkal, övezett parkon, és a látogatói központ pénztáránál megvásároltunk a jegyeinket, amellyel a megtekinthettük a kastélyban lévő kiállítást, és a vízijátékokat is, a családi jegy 29,5 Euróba került.

A Hellbrunni kastélyt Markus Sittikus hercegérsek álmodta meg, egy hatalmas pihenő, szórakozó helyet szeretett volna létrehozni, így megbízta Santino Solari építőmestert, hogy valósítsa meg amit elgondolt. A kastély építése 1612-ben kezdődött és 1615-ben már meg is nyithatta a kapuit, érdekessége a vízi játékok mihez hasonlót még senki nem látott. A vizekben gazdag hellbrunni hegy közelsége lehetővé tett, egy igazi tréfás vízi meglepetés- játékpark megépítését. Ezek a játékok egykor a vicces kedvű minden tréfára kapható Markus Sittikus vendégeit szórakoztatták, de a mai napig szinte változatlan formában láthatók. A víznyomással működő szerkezetek, a titokzatos barlangok, a víz mozgatta figurák, a mechanikus színháztól a vízköpő szarvasokon át a játékok, makettek és a rejtett helyekről előtörő vízsugarak, rendkívül ötletesen vannak kivitelezve, varázslatos látványt és nedves élményt nyújtanak a látogatók számára.

Miután a jegyet árusító kedves – természetesen magyar – hölgy elárulta, hogy a kastélyban egy igazi unikornis látható kicsi lányom teljesen bezsongott, ezért először a kastélyt néztük meg. Belépve a hűvös előcsarnokba felajánlották, hogy aki akar igény be vehet az audio guide-os útmutatást, de kinyomtatott kis füzetek útmutatása alapján is lehetett tájékozódni. Az épület belülről is csodálatosan rendben van tartva, az első szobába, amelybe beléptünk, a falakon kézzel festett XVIII. századi kínai tapéta díszítette a falakat.

 Tovább haladva a zeneterembe jutottunk, ahol a terem közepén egy szerpentinszerű kottapapír kanyarog, amelyen egy hegedű pihen, amelynek a legendája szerint Orpheus a tehetséges énekes elveszíti feleségét, Eurydice-t, egy nimfát, amikor egy kígyó megharapja.  Kísérlete, hogy énekével kiszabadítsa az alvilágból, végül kudarcot vall. 

Az ebédlőbe lépve egy pompás díszítésű cserépkályhára lettünk figyelmesek.

Következő helyszín a díszterem volt, amelynek falai térhatású freskókkal vannak borítva, a terem közepét egy körfotel foglalja el, ami ráadásul forog. Beleülve, panorámaképként láthatjuk a termet, a karfába pedig egy kis digitális tájékoztató van beépítve, amire, rákattintva elolvashatjuk, hogy melyik falon, éppen mit láthatunk ahogyan a fotel forog. Nagyon érdekes és ötletes, bár egy idő után rosszul éreztem magam a forgó fotelben.

 Nagy örömünkre az egyik terem közepén megtaláltuk a már beharangozott hatalmas életnagyságú unikornist, amely a hátsó lábaira ágaskodva pózol, mondani sem kell, hogy ez a gyerekek kedvence.

A kastély még igen sok látnivalót kínál a látogatók számára, lenyűgöző szobrok, földgömbök, és festmények ékesítik a szebbnél szebben díszített termeket. Majd egy órát nézelődtünk a kastélyban, után célba vettük a parkot, hogy láthassuk a híres vízi játékokat. 

A vízijátékok megtekintése csak csoportosan, előre lefoglalt időpontban lehetséges, csoportok létszáma limitált, a pénztárnál megvásárolt jegyünkre rá is van nyomtatva, hogy mely időpontban mehetünk be, ezt mi persze nem vettük észre, de hatalmas szerencsénkre, pont akkor értünk a bejárathoz, amikor a mi csoportunk indult. Egyszerre csak egy csoportot engednek a területre, az időnkét felhangzó sikongatásból, nevetésből lehet tudni lehet, hogy éppen merre járnak. A parkban mindenfelé megtalálható szobrok, növények és medencék, amelyek csodálatosan gondozottak és rendben tartottak, mindjárt a bejáratnál van egy nagy medence, ahol kisebb – nagyobb halak úszkálnak.

Első állomásunkon egy igazi római színház mintájára kialakított díszlet előtt a márványból készült bankett asztalhoz lehet leülni, ahol a történetek szerint annak idején minden nyáron Markus Sittikus érsek hatalmas vacsorákat rendezett. Az asztal közepén egy hosszú mélyedés van kialakítva, amin a forrásvíz átszaladt, és bor hűtésére szolgált. Az idegenvezető hölgy kedvesen biztatott bennünket, hogy bátran foglaljunk helyet, majd miután minden széket elfoglalták a látogatók az asztal körül, és a csoport többi tagja is közel húzódott, pár bevezető szó után, a székek mögül, és alól hirtelen felcsaptak a spriccelő vízsugarak, lett ám nagy ribillió, az asztal körül kényelmesen pihenők hatalmas sikítozás és nevetés közepette ugráltak fel, igen mulatságos volt. Szerencsére mivel közel harminc fokos meleg és ragyogó napsütés volt, így senkinek nem kellett a megfázástól tartani.

A legenda szerint az érsek meghívta a kedvenc vadászát, és udvartartását egy kis kerti ünnepségre. A vendégek helyet foglaltak az asztal körül a márvány székeken, vidáman falatoztak, italoztak bőven, majd mikor a hangulat a tetőfokára hágott az érsek jelt adott a szolgájának, aki meghúzott egy rejtett kart, és minden zsámolyból vízsugár tört elő. A szépen, puccosan felöltözött vendégek, nyakig vizesek lettek, és bizony abban a korban nem illett felugrani az asztaltól amíg a házigazda asztalt nem bontott. Képzelem Markus Sittikus érsek milyen jól szórakozhatott.

Nem messze a Római színháztól az Orpheusz barlangba sétáltunk be, ahol a hegedűn játszó Orpheusz látható, egy oroszlán és egy kőszáli kecske társaságába, előtte Euridiké fekszik, nyakában egy medállal, amelyen Marcus Sittikus portréja látható. 

Nem messze található a Neptun barlang, amelyet előtt két vízicsikó őriz, a barlang egyik érdekessége, hogy a mennyezet kavicsokkal és kagylókkal van kirakva, közepén egy festett képet csodáltatunk meg amit egy olasz mester Arsenio Mascagni készített és egy szárnyas géniuszt ábrázol. A másik érdekeség, a Neptun lábai alatt található maszkos fej, ami néha forgatja a szemeit, és kidugja a nyelvét, mintha csúfolódni akarna a látogatókkal. A legenda szerint ez Markus Sittikus fricskája volt a kritikusai, és irigyei felé.

Hamarosan megérkeztünk az egyik leghíresebb látványossághoz a Mechanikus bábszínházhoz, ami egy barokk kori kisváros munkás életképét mutatja be, és a közel 200 hársfafigurából áll, amiből 113 mozog az orgona hangjára.  Lenyűgözve bámultuk a jelnetet, mindenkit teljesen elvarázsolt a kicsiny figurák játéka, mozgása, és amikor már mindenki kellőképpen belefeledkezett a színházba akkor alulról, felülről és oldalról is orvul megindultak a víznyalábok.

A színházat elhagyva a Korona barlangba sétáltunk, amelynek a közepén egy márványdomb magasodik, rajta egy tengeri lényekkel díszített fémkorona van, amit a vízsugár emelget. Különösen szépek a teremben elhelyezett márványból faragott szobrok és a termet borító mozaikok. Kissé gyanakodva nézelődtünk, mászkáltunk az egyik teremből a másikba, figyeltük a falat és a tárgyakat, hol lehetnek az orvul lecsapó vízsugarak, amikor hirtelen csurom vizes lett a cipőm, nos, arra nem számítottam, hogy a pad alól jön a támadás. Ettől fogva arra is jobban figyeltem, merre és hova lépjek.

A barlangból kilépve egy vízi alagút fogadott, a sétányon a feltörő vízsugarak között kellett kiszaladni, más út nem volt így még azok sem úszták meg szárazon, akik az eddigi út során különösen óvatosak voltak. A gyerekek viszont nagyon élvezték, többször is ide-oda szaladgáltak a vízi alagút alatt. 

Még rengeteg látnivaló van a kertben, mint például a Vénuszbarlang, ahol Vénusz lábainál egy delfin szájából folyik a víz az alatta elhelyezett élő virágra, így az sokáig friss marad. A Vénusz barlang előtti kis medencében fia Ámor, bekötött szemmel lövelli ki a nyilait és soha nem lehet tudni kit talál el. A medence előtt két teknős áll egymással szemben, és egymás felé fújják a vízsugarat, érdekessége, hogy nem lehet megállapítani melyik teknős szájából érkezik a vízsugár.

A csillagmedencénél két szarvasfej tekintett le ránk, ám egyszer csak az agancsaiból víz spriccel ki a közelben bámészkodókra.

A Tükörbarlangot átszelve jutunk el a Madárbarlanghoz, ami egy erdei barlangra emlékeztet, amelyben sok-sok madár csicsereg. Ezeket a hangokat a víz, a levegő és egy bőr fújtató segítségével idézik elő. Az Altemps-kút a trükkös szökőkutak egyik legfontosabb forrása, a víz szakaszosan folyik át a három medence rendszeren. A kagylóbarlangban a falakon lenyűgöző, gazdag, színes díszítést csodálhatunk meg.

A Hellbrunni kastély vízi játék parkja még sok érdekességet, és trükköt tartogatott a számunkra, a mókás fröcskölő fejektől a csodálatosan megmunkált szobor csoportokig. Ami a közös mindegyikben az, hogy soha nem tudhatja a látogató, hogy mikor és honnan csapnak le a vízsugarak. 

A kijárat felé helyszín felé sétálva egy kis patak mellett vezetett az utunk, bal oldalon kis beugrókban a korabeli mesterségek művelőit lehet megtekinteni, érdekesség, hogy a víz erejének köszönhetően mozognak is a figurák.  Az út mellett jobb oldalon meseszép szökőkutak találhatók, de vigyázni kell, mert minden szökőkút tartogat valami kis trükköt, és aki óvatlanul bámészkodik az nem ússza meg szárazon.

Igazából a vízipark nem túl nagy, szinte fél óra alatt be lehet járni. de annyi a látnivaló, hogy az ember elfelejtkezik az időről. Kislányom kérésére vagy háromszor visszamentünk a színházhoz és a vízi alagúthoz, egészen addig míg a gyerekből már több víz folyt minta a csapból. A parkot elhagyva, a kijáratnál megtekintettük a fényképeket, amit a bejáratnál minden családról elkészítettek, és aki akarta meg is vásárolhatta. A vízi játékok részről kiérve egy szép kis tó mellé sétáltunk, amely körül csodálatos virágok nyílnak, a park előtt két unikornis üdvözli a látogatókat a gyerekek nagy örömére. 

Leültünk a kis tó partjánál, csodáltuk a virágokat, közben szárítkoztunk, majd kisétáltunk a hatalmas kastélyparkba, lepihentünk egy hatalmas árnyas fa alá, és megbeszéltük hova is megyünk a délután.

A park kijárata felé igyekezve megnéztük a „A muzsika hangja” pavilont, amelyben Liesl von Trapp és Franz szerelmi jelenete játszódott, itt hangzott el a híres „I am 16 going on 17” című dal, valamint ebben a pavilonban bontakozik ki Maria és von Trapp kapitány szerelme.

Forrás: Wikipédia