Salzburg

Az idén nyáron a Ausztriába vezetett az utunk, Salzburg városát, és a régióban található szépségeket fedeztük fel, csodálatos vidékeken jártunk, nagyszerű élményekkel gazdagodtunk.Egy szép verőfényes nap reggelén indultunk útnak Ausztria felé, a kis Hegyeshalmi határátkelőn mentünk át, semmifele fennakadás nem volt, a határőr csak intett. Körülbelül 4 óra körül értünk a Ferienhof Kehlbauer panzióba, ami Salzburgtól körülbelül 10 kilométernyi távolságra, két aprócska városka között, a hatalmas zöld mezők és erdős részek mellett helyezkedik el. Idilli falusi környezetbe érkeztünk, mindenhol csend és nyugalom honolt, a ház előtti füves mezőn tehenek legeltek, a ház mellett egy kis lekerített részen vagy harminc tyúkocska kapirgált. A bejárati ajtón egy cédula várt, a nevemmel és az apartman számával. Belépve egy kis lépcsőházban találtuk magunkat, az emeletre, díszes csempével kirakott lépcső vezetett fel, ahol az útmutató alapján meg is találtuk a szobánkat. A kis apartman makulátlanul tiszta, világos és rendkívül kényelmes volt, egy térben helyezkedett el a konyha és a szoba is, ami egyáltalán nem volt zavaró és hármunknak tökéletesen megfelelt. Az apartmanhoz tartozott egy kényelmes hatalmas fürdőszoba és egy kicsinyke erkély is, ahova esténként ki tudtunk ülni bámulni a csillagokat, valamint reggelenként ott fogyasztottuk el a reggelinket is, a szemben elterülő mezőn legelésző foltos tehénkéket csodálva.

A kis apartmanunk felfedezése után kipakoltunk, felfrissítettük magunkat majd úgy döntöttünk bemegyünk Salzburg városába. Az út a hegyek között vezetett, két oldalán mindenfelé meseszép virágokkal díszített házak magasodtak, a települések közti mezőkön tehenek, lovak, birkák legeltek, a városi ember számára üdítőleg hatott a természet ilyen fajta közelsége. Negyedóra autózás után meg is érkeztünk a városba, az autót a centrumban a Contipart Basteilgasse parkolóban hagytuk, amelynek a gyalogos kijárata szinte a történelmi városrész sétálóutcájára vezetett. Bóklásztunk a hangulatos kis girbegurba utcákon, megcsodáltunk a kirakatokat, és a fölénk magasodó színes házakat 

Hamarosan meg is érkeztünk a Mozart térre, ahol a Mozart szobor tövében egy hölgy hegedült. A varázslatos muzsika betöltötte az egész teret, az emberek körben álltak és néma csöndben hallgatták a Mozart mesebeli dallamait.

Megálltunk és mi is hallgattuk egy ideig a kis koncertet, kicsi lányom pénzt is tett a hölgy lábánál álló hegedűtokba, majd a zeneszám végezeténél a hatalmas tapsvihar után folytattuk a városka felfedezését. A Residenzplatz felé mentünk tovább,  amely egy pompás díszes tér, a közepén  látványos 15 méter magas, barokk stílusú szökőkút áll. Az alján a sziklákból négy hatalmas ló tör elő, fölöttük három delfin egyensúlyoz egy kagyló alakú tálat, amelynek tetején ott áll büszkén Triton, aki félig hal, félig ember és a kürtjén keresztül fújja a vizet a magasba. A pompás szökőkút teljes mértékben uralja a teret, mögötte magasodik a Dóm fenséges épülete. Körbejártuk, és megcsodáltuk a szökőkutat minden oldalról, teljesen elbűvölt a szépsége és nagysága.

Szintén a Residenzplatzon, a szökőkút mellett magasodik a barokk stílusban épített tekintélyes salzburgi dóm.

„Salzburg barokk óvárosát uraló impozáns Dóm, a világ egyik legnagyobb méretű temploma, az első olasz stílusú barokk alkotás az Alpoktól északra. A kéttornyú, kupolás székesegyház a Világörökség részét képező salzburgi óváros egyik jelképe.
A dóm története:
A Szent Rupertnek és Szent Péternek szentelt első katedrálist 774-ben szentelték fel, építtetője Virgil püspök volt. 1167-ben Barbarossa Frigyes hívei porig égetik, újjáépítésére egy évtizeddel később kerül sor. A jelentős bővítés és átépítés következtében korának egyik legnagyobb román stílusú székesegyházává válik. A hatalmas öthajós templom 109 m hosszú és 48 m széles volt. 1598 decemberében újabb tűzvész okoz igen komoly károkat benne. Wolf Dietrich hercegérsek olasz építészek terveit elfogadva 1606-ban kezdte újjáépítgetni a dómot, a ma is látható, immár a harmadik székesegyházat végül az olasz Santino Solari fejezte be 1628-ban, de a tornyok csak 1652-55-ben épültek meg.
A harmincéves háború borzalmai alól ügyes diplomáciával kibújó Salzburg fényes ünnepség keretei között adta vissza városának hőn szeretett dómját. A Habsburg fennhatóság is kíméletesen bánik az épülettel, a II. világháború során azonban a hatalmas kupola és az oltár is súlyos bombakárokat szenved. Teljes fényében csak 1959-ben pompázhat ismét, az újra szentelések évszámai (774 – 1628 – 1959) is e jelentős dátumokat őrzik.” (Tripadvisor)

Sajnos a dóm már zárva volt, nem tudtunk bemenni, de reménykedtünk, hogy az elkövetkezendő napokban lesz majd rá lehetőségünk.

Tovább sétáltunk és hamarosan elértük Mozart szülőházát is, 1756. január 27-én ebben a házban látta mega napvilágot a csodálatos dallamok szerzője Wolfgang Amadeus Mozart, aki a család legkisebb gyermeke volt. A sárga színű házat nézve elgondolkodtam azon, hogy amikor megszületett a parányi emberke még nem is lehetett sejteni, hogy milyen csodálatos zeneszerző lesz belőle, és varázslatos dallamait sok-sok év múlva is örömmel játsszák és hallgatják az emberek. Kicsit elvett a ház áhítatából, hogy az alján egy Spar üzlet csúfolkodik, még akkor is, ha a „Spar” felirat arany betűkkel is van készítve.

Mivel erősen alkonyodott, a hosszú utazás után fáradtak voltunk így elindultunk hazafelé. Utunk a Sternbrau sörkerten át vezetett, az illatoktól és a látványtól meg is éheztünk így bajor kolbászt, és krumplisalátát kértünk, ami nekem kicsit íztelennek tűnt, de a sör, amit az ételhez fogyasztottam kárpótolt a halovány ízekért.