Northklamm-szurdok

Az utolsó napon összecsomagoltunk, elbúcsúztunk Renátától a kedves szállásadónktól, és kelet felé vettük az irányt. Meleg napos idő volt, így úgy gondoltuk, hogy a Northklammer vízesés felé kanyarodunk, ahol ismét egy csodálatos szurdokban tudunk kirándulni, ráadásul azt olvastam, hogy kavicsból saját magunknak csiszolhatunk nyakláncot.

Ez az izgalmas, varázslatos szurdok a Gesäuse Nemzeti Park területén található, Stájerország hegyei között kissé elrejtve a látogatók szeme elől, Gams bei Hieflau falu közelében. Gams, geo faluként van számon tartva, mert a környékén rengeteg geológiai különlegességet lehet felfedezni, például tengeri élőlények lenyomatait a mészkövekben, vagy éppen az Alpok keletkezésének nyomait. Itt található a GeoPfad, ösvény, amely mentén haladva 48 állomáson keresztül figyelhetjük mega a változatos természeti jelenségeket, valamint itt rejtőzik a Northklamm szurdok is amely a Geo-Centrum, mellől induló Geo-ösvény része, ahol egy könnyű gyalogtúra során a patakban köveket, kristályokat, lehet keresni, amit aztán a Geo-werkstatt műhelyben ékszerré lehet csiszolni.

A Geo-centrumot nem volt egyszerű megtalálni sem, eléggé el van dugva, ráadásul a GPS is alaposan félrevezetett bennünket, végül egy kis útszéli árust megkérdezve találtuk meg. Az autót a Geo-centrum melletti kis parkolóban hagytuk, a barátságos kis épületben megvásároltuk a belépőjegyet a túrához, valamint az ékszer készítéshez megcsodáltuk az ott kapható kövekből csiszolt csodálatos tárgyakat is, majd útnak indultunk.

 Az ösvény a centrum épülete mellől indul, a patak mentén sétáltunk egészen az erdős részig, majd megláttuk a szurdok kezdetét jelző táblát, és a kis fahidakat, amelyek a sziklákra vannak erősítve, ezeken keresztül lehet bejárni az egész völgyet.

A hidakon lépdelve a völgyszoros elbűvölő látványt nyújtott, fölöttünk a magas sziklafalak tornyosultak, alattunk az évmilliók alatt kimélyített szakadék, alján vágtázott a kristálytiszta Gamsbach patak, amely a szűkebb helyeken egészen sebes, máshol pedig lelassul, kis öblöket képez. A víz színe is rendkívül változatos, a kék és a zöld mindenféle árnyalatát fel lehet fedezni benne az út során, ahol a nap megvilágítja ott szinte teljesen fehér és csillogó, a szurdok mélyén szinte már sötétzöld és sejtelmes, a vízeséseken leérkezve pedig egészen világoszöld.

A séta során mindenfelé kis táblák jelzik, hogy az egész völgy természetvédelmi terület, ha figyelmesen szemlélődik az ember érdekes köveket, akár kristályokat is láthat. A szurdok nem hosszú mindössze 700 méter könnyű túra, de mivel fahidakon lépcsőkön kell haladni, ami néhol rögös, csúszós, érdemes kényelmes gumitalpú túracipőt felvenni, a szűkebb meredekebb helyeken kapaszkodni is kell, de a fából készült pallók teljesen biztonságosak, hatalmas fémszerkezetekkel, csavarokkal vannak rögzítve a sziklákhoz.

A séta során sok helyen láttuk, hogy bizonyos szakaszokon a hidak, pallók szinte még újak, ezeket nemrég cserélték újították fel, de alatta még látszottak a régi már kissé korhadt deszkák. A látvány meseszép, vannak helyek, ahol a szurdok teljesen összeszűkül, a levegő is hűvösebbé válik, a nap szinte egyáltalán nem süt be a magasz sziklák közé.

Az utat kisebb-nagyobb vízesések keresztezik, néhol a víz hatalmas robajjal zúdul le a robosztus kövek között, az egyre mélyülő völgybe. Gyakran megálltunk, beszívtuk a friss nedves levegőt, szinte éreztük a sziklákból áramló hatalmas erőt.

A szurdok vége felé egy szinte teljesen új hatalmas lépcsősoron kell felkapaszkodni, az út ugyan halad tovább a völgyben, de le volt zárva, mert az állaga eléggé leromlott, már nem biztonságos, ezért egy kerülőt építettek, és ez a kerülő a meglehetősen magas lépcsősor, amin felmászva egy a hegyen kanyargó útra érkeztünk. Itt tovább lehet menni, vissza a GEO -centrum felé, de mi úgy döntöttünk inkább visszafordulunk és a szurdokon keresztül térünk vissza, hogy még tovább csodálhassuk a természet lélegzetelállító csodáját.

A Geo -centrumhoz visszaérve meg is kezdtük a kövek csiszolását, sajnos köveket nem szedtünk, de nem volt baj, mert egy kosában szebbnél szebb kövek sorakoztak, és kedvünkre válogathattunk belőle. Rajtunk kívül csak egy osztrák család volt a műhelyben, így mindössze hatan láttunk neki a nyaklánc készítésnek.  A csiszolómester, aki egy nem túl beszédes idős szaki, kicsit mogorva arccal, de mint kiderült nagyon kedves – a kezünkbe adott egy fülvédőt, majd mikor mindenki felvette, akkor a szedett vagy kiválasztott köveket kettévágta. utána választhattunk egy már előre készített kifúrt kis medált, amit mi csiszoltunk simává. Én viszont nem elégedtem meg az előre legyártott medállal, levágattam a kis rózsaszín kövecskémből egy kisebb darabot, jól megcsiszoltam, és kérésemre a bácsi ki is fúrta.

Miután készene lett az ékszerünk, akkor vettük észre, hogy aközben leszakadtaz ég és ömlik az eső. Szerettünk volna még sétálni a patak partján, ám így autóba ültünk és elindultunk Magyarország, Szentgotthárd felé.