Sokat olvastam Tatáról a szépségéről, tatai várról, a környéken található sok szép látnivalótól, ezért Idén júliusban egy meleg, nyári napin elindultunk felfedezni. Első állomásunk a Fényes tanösvény, volt, aminek bejárata a Fényes strand kapujánál található. Érkezéskor a Fényes fürdő és tanösvény bejáratától ötven méterre egy hatalmas fákkal övezett árnyas területen kialakított szabad parkolóban hagytuk az autót. Egy kis hídon átsétálva érkeztünk a bejárathoz, ahol megvásároltuk a látogatói jegyet. A belépő nem túl drága, és teljesen megéri az árát, ráadásul OTP SZÉP kártyával is lehet fizetni. Innen egy náddal szegélyezett kis földúton keresztül sétáltuk a Tanösvény kezdetét jelző kapuhoz, és a látogatói központjához, ami sajnos zárva volt. Az épület mellett a fák alatti kellemes hűvösben, raklapokból kialakított asztalok és székek várják a megpihenni vágyó turistákat.
Az épület előtt pedig egy, fából ácsolt 14 méter magas torony jelzi, hogy a karsztvíz, ilyen magasságban törhetne fel szabadon, ezt rendkívül látványosan egy átlátszó oszlopon tekinthetjük meg, az oszlop melletti domb nyomására a víz megindul műanyag csőben, és egyre feljebb és feljebb emelkedik.
Miután elolvastuk a fontos tudnivalókat rejtő ismertető táblákat, beléptünk az 1300 méteren keresztül húzódó tanösvényre. Az ösvény a mocsaras, lápos erdőn keresztül vezet, amelyen cölöpökre épített fapallókon lehet kényelmesen sétálni, közben gyönyörködhetünk a lenyűgöző természetben. Az úton végig 18 állomás alakítottak ki, mindenhol információs táblán olvashatjuk az ott található természeti érdekességeket.Az első állomás a Sarki-forrástó, ahol megcsodáltunk kisebb-nagyobb mocsári teknősöket, ahogy pihentek a vízbe dőlt fatörzseken, vagy éppen megmártóztak a mocsárban.
Tovább haladva hamarosan elérkezünk egy kilátótoronyhoz, a mi a Nagy -Égeresben található. A toronyból páratlanul szép kilátás nyílik a lápvidékre, a torony körül a csendes mocsaras lápból hatalmas fatörzsek állnak ki, ami egyszerre lenyűgöző és kicsit félelmetes is. A víz mozdulatlan volt, ám a mélyére tekintve apró halacskákat vettünk észre, amelyek fürgén úszkáltak.
Az utunk hatalmas égbe nyúló fák között vezetett tovább, a fák tövében számos érdekes növényt és állatot fedeztünk fel, apró virágokat, bogyókat, sok helyen a mocsaras vizet befutotta a borostyán, ami különleges szépséget kölcsönzött a vízfelszínnek, csak az apró halacskák, vízisiklók törték meg a néha csendjét.
Pár perces séta után érkeztünk el a gyerekek számra legérdekesebb részhez a Kis Égereshez, a tündérrózsákkal borított varázslatos szépségű tóhoz. A tavat egy picinyke forrás táplálta, a tó felszínén mindenfelé páratlanszépségű tavirózsák bújtak meg a zöld levelek között. A tó közepén egy csónak áll, amelybe beleülve, két kötél segítségével, át tudtuk magunkat húzni az egyik oldalról a másikra, természetesen mi is kipróbáltuk nagyon mókás volt, főleg, hogy a gyerekek bohóckodtak a csónakban, ami ingatagon himbálózott a tó közepén. Az egyik part közelében a sűrű növényzet tetején egy álmos kis zöld béka pihent, kicsit lefröcsköltük hogy mozgásra késztessük, de egyáltalán nem zavartatta magát, csak ücsörgött békésen. Ha valaki nem akar csónakázni át lehet kelni a tó felett kialakított függőhídon is, amelynek a közepe kicsit beleért a vízbe így a gyerekek számára nagy mulatság volt átugrálni, a vizes pallón. Mivel közel harminc fok volt, így nem számított, hogy nedves lett a cipőjük, mert szinte percek alatt meg is száradt. A kis tavat körbe lehetett sétálnia a szilárd fapallós úton is, gyönyörködve a mindenféle színben pompázó tündérrózsákban.
Miután mindegyik útvonalon keresztül-kasul bejártuk a kis tó környékét folytattuk az utunkat, amely egy újabb tó mellett vezetett el. Megcsodáltuk a tóban úszkáló halakat, és észrevettünk egy vidrát, aki a tó közepén magányosan úszkált. A horgásztavat elhagyva rövidesen visszaérkeztünk a látogatói központhoz.
Kis csapatunk igencsak megéhezett a túra során így a Fényes fürdő területén a Grófi tó melletti étterembe ebédeltünk. Az étterem erősen retro kinézetű, számomra a nyolcvanas éveket elevenítette fel a műanyag asztalokkal székekkel, napellenzőkkel, viszont az étel ízletes és megfizethető volt. Miután megtömtük a pocakunkat, elautóztunk a tatai vár melletti Vikorcukrászdához, ahol megpihentünk a kis cukrászda kellemes, hűvös árnyas kerthelyiségében, éskülönleges fagylatokkal hűsítettük magunkat.Utunk a Tatai várhoz vezetett, lassan andalogva derítettük fel a várkertet, a nagy melegben meg-meg pihentünk a köveken a fák alatt.
Miután körbejártuk a kertet, lepihentünk az Öreg tó mellett egy árnyas padra, és csodáltuk a csillogó kék vizet, a vidáman fürdőző kacsákat, a víz mélyén ficánkoló halacskákat. Észre sem vettük és lassan alkonyodott, ideje volt hazaindulni. Tata gyönyörű város, számos látványossággal, pihenési, sportolási, túrázási lehetőségekkel, hamarosan visszatérünk.
