Calamorro-hegy
Virág
Paloma-park

Benalmádena, Calamorro hegy, Paloma park

2019.03.29.

Pénteken szeles, napos időre ébredtünk, bevásárlás és reggeli után busszal utaztunk Benalmádenaba.

Először a libegő a Teleférico felé vettük az irányt, ami a 2600 méteres Calamorro hegy csúcsára repített fel bennünket, a libegőből kilépve megcsapott bennünket a fagyos levegő, gyorsan minden ruhadarabot magunkra vettünk, mert a hideg mellett erős szél is fújt. A libegő felső kijáratától sziklás, köves, meredek, néhol lépcsővel ellátott kiépített úton kellett felmászni a hegy csúcsára, ahonnan lenyűgöző kilátás nyílt Benalmádenara, a tengerre, Gibraltárra és a Sierra Nevadára, aminek havas volta csúcsa. Azt olvastam, hogy szép időben még Afrika partja is látszik, de sajnos nem volt szerencsém, Afrika ködbe burkolózott előttem.

Visszatérve a libegőhöz egy kellemes kis kávéházban melegedtünk meg, ittunk egy forró teát, majd elsétáltunk a hegytetőn lévő madárparkhoz, ahol pont akkor kezdődött egy bemutató reptetés. Nagyon érdekes előadást láttunk, hallottunk, szerencsére angol nyelven is elmondtak minden információt. Különböző ragadozó madarak érkeztek, róluk meséltek, majd láthattunk egy kis bemutatót röptetést, vadászatot, sőt a vállalkozó kedvű nézők karjára, vállára rá is ültek ezek a madarak, ami kicsit félelmetes volt, mert habár szelídek, de mégiscsak erős csőrrel ás karommal rendelkező ragadozók.

A madár show végén kicsi dobozkában kihoztak, apró pár napos madárkákat, és a gyerekek kis injekciós fecskendővel megetethették őket. A madárkák annyira picurkák, pelyhesek voltak, hogy még a szemük sem nyílt ki rendesen, de amint fecskendő hozzáért az apró csőrükhöz, nyitogatták, és mohón enni kezdtek. A gyerekek, és a felnőttek is nagyon élvezték, elvégre nem minden nap etethet az ember pár napos, pelyhes ragadozó madarakat. Sajnos nem sokáig élvezhettük a madárkák táplálását, a hideg miatt a gondozó hamar bevitte a meleg madárházba, nehogy megfázzanak. Mi is eléggé átfagytunk, az eső is eleredt ezért lelibegtünk a ködös, hideg, esős hegy tetejéről, Benalmádena közepére, ahol ragyogó napsütés és 24 fok várt bennünket így a pulóvereket és kabátokat amit a hegy tetején magunkra vettünk a táskákban, vagy a kezünkben vittük tovább.

Elsétáltunk a Paloma park felé, ami a Calamorro hegyre vezető felvonótól körülbelül egy kilométernyi sétára található. Benalamdéna, nagyon kedves kis üdülőváros, a tengerparti részén főleg szállodák, kiadó lakások, apartmanok épültek, egyik fő látványossága a Paloma park ami a tengerparttól körülbelül 300 méterre egy kellemes kis zöld oázis a város közepén. 

Paloma-park

A parkban rengeteg a látnivaló, el lehet tölteni akár több napot is, a növényzet és az állatvilág rendkívül sokszínű, sok fajta pálmafa, kaktusz, virágok, és kisebb nagyobb mesterséges tó is megtalálható. Ami engem teljesen elvarázsolt az a park rendezettsége, tisztasága volt, annak ellenére, hogy az állatok itt szabadon élnek, békében egymással és az emberekkel.

Sétáltunk a szépséges pálmafák alatt, megcsodáltuk az aljnövényzetben megbúvó, tavasz lévén ébredező virágokat, gyönyörködtünk a különféle számunkra különleges, ismeretlen fákban, virágokban, kaktuszokban.

A parkban nagyon sok és sokfajta állat él, számtalan tyúk, kakas, kiscsirke követett bennünket, pláne amikor a kicsi lányom elővette a szendvicsét. Ekkor aztán egy seregnyi hűséges követője lett, árgus szemekkel várták a kenyérmorzsát a lányom nagyon élvezte a tyúkok általi kitüntetett figyelmet, roppan szórakoztató volt. A fűben nyuszik ugráltak, de amint közelebb merészkedtünk hozzájuk, inukba szállta a bátorság és mint a villám eltűntek a bokrok alatt, a gyerekek próbálták bekeríteni és megsimogatni, de a nyuszi mindig túljárt az eszükön. A tyúkocskák sok-sok kiscsibét terelgettek maguk körül, amerre ment a mama, a kiscsirkéi felhőként követték hangosan csipogva. Megfigyeltünk egy tyúkocskát, akinek csak egy pipije volt, ahogy felcsípett egy kenyérmorzsát azonnal odavitte a csibéjének és letette elé, nagyon megható jelenet volt. A park közepén egy kis elkerített részen csacsikat, lovakat, kecskéket lehetett megszemlélni, akik szelíden ám kisség bizalmatlanul jöttek-mentek.

A nagyobb mesterséges tóban rengeteg kacsa úszkált, láttunk udvarlási ceremóniát, és szemtanúi voltunk amikor két gácsér összeverekedett a tojó figyelméért. Volt kacsamama aki már kicsinyeit terelgette, akik ügyesen lavíroztak a vízben lelkes csipogás közepette. Nem hiányozhatott a tóról a csodaszép fehér hattyú sem, aki a nyakát felszegve fenséges mozdulatokkal szelte át a tavat. A fákon zöld papagájok ugráltak, néha olyan hangosan csiviteltek, hogy a saját szavunkat is alig lehetett hallani. Elég félénekek voltak az emberrel szemben néha lemerészkedtek a földre egy -egy morzsáért, de csak akkor ha senki nem volt a közelben.  A kisebb tónál egy hatalmas csodaszép pávára lettünk figyelmesek. Csöndesem megközelítettük, hátha megtisztel bennünket és kinyitja a farktollait, de nagyon félénk és szégyenlős volt, így a csodás tollai rejtve maradtak előlünk.

Számomra a park legcsodálatosabb része a kaktusz kert „Jardin de Cactus”  ahol több mint 2000 kaktusz található, 450 különböző fajból, amelyeket gondosan felcímkéztek és a származási országuk szerint osztották fel. A kaktusz kertben nagyon sok időt töltöttünk, elbűvölt bennünket ezeknek a szúrós növényeknek a sokszínű szépsége. Rendkívül különlegesek és különfélék ezek a kaktuszok, különböző a termetük, kinézetük, színük, viráguk, tüskéik valamennyit másért és másért csodáltuk meg. Vannak egész kicsik, apró virágocskákkal a tüskéiken, vannak olyanok, amelyek hatalmasak oszlopszerűen fölénk tornyosulóak, kissé félelmetesek, és van amelyik szerte ágazóan szétterül azt sem tudtuk hol a virág eleje és vége. Órákon át sétáltunk és csodáltuk minden növénynél felfedeztünk valami újabb szépséget, és különlegességet. Nagyon nehéz volt ezektől a lenyűgöző kaktuszoktól elszakadni, de a kert még megannyi színes élményt kínált.

A parkban sok szökőkút hűsíti a levegőt, amelyekben vad hápogás közepette, vidám úszkálnak a kacsák, valamint több játszótér is található, így a gyerekek is el tudják tölteni az időt, mászókákon és a csúszdákon. Ami nagyon érdekes és rejtélyes, a park közepén van három hatalmas fémből készült emberi fejet ábrázoló szobor. A fejekbe be lehet mászni, fel lehet rá ülni, vagy állni, körbe lehet csodálni, de hogy miért vannak ott, mit akarnak velük ábrázolni, szimbolizálni, azt még nem sikerült kiderítenem.

Délután lepihentünk egy padra elpilledtünk, hallgattuk a kakasok kukorékolását, az apró pelyhes csirkék csipogását, valami végtelen nyugalom szállt meg, és mi tagadás én el is aludtam a melengető napsütésben. Mielőtt elhagytuk a parkot, betértünk a tenger felőli kapunál található kis bisztróba felfrissíteni magunkat egy finom kávéval, ami mellé ízletes, édes süteményt is választottunk.

Mariann
Novák Marianna