Comino, Gozo

2019.01.02.

Comino
Gozo

Szép napos, de igen szeles időre ébredtünk, a terv szerint elmentünk volna Popeye village-be majd komppal átmentünk volna Gozo szigetére. De ahogy a reggeli napsütésben sétáltunk a parton, észrevettünk egy kis hajót, ami Comino és Gozo szigetére vitte a turistákat, megkérdeztük, hogyan és mennyiért, majd rövid tanakodás után kifizettük a viteldíjat és már szálltunk is be a hajócskába. Az indulás előtt lementem a hajófenékbe, ami üveges volt, és csodálatosan lehetett látni a tenger mélyén úszkáló szíves medúzákat

Az út során többször is elátkoztam magam a bátorságomért, vagy botorságomért, amiért a kis hajót választottam, mert a számításból kifelejtettem, hogy kisség tengeri beteg vagyok, és a kis hajót az erősen hullámzó mérges tenger eléggé dobálta. Az út a Comino felé – az enyhe rosszullétemet nem számolva – nagyon szép volt Málta szigete mentén hajóztunk, végig tudtuk nézni, ahogy a víz szikláknak való vergődése milyen csodálatossá tette a partot.

A hajó először Comino szigetén kötött ki, ott körülbelül egy órát töltöttünk, ezen az aprócska szigeten nincs nagy élet mindössze két szálloda van, de január lévén az is zárva volt. A szigeten nincsenek sem utak, sem autók, viszont rengeteg kis gyalogos ösvény van, ahol sétálni túrázni lehet, a békés, csöndes tájat sziklák, homokos strandok barlangok és kis völgyek tarkítják. Lesétáltunk a híres kék lagúnához, megállapítottuk, hogy a tenger valóban olyan kristálytiszta, kék-kékeszöld, mint amilyet a fotókon lehet látni lehet, csak sokkal szebb. 

A kis öblöt sziklák veszik körbe olyan, mint egy apró kis gyöngyszem, azt olvastam, hogy a Kék Lagúna a Comino és a Cominotto nevű kis sziget között Málta egyik legjobb strandja, bár ezt nem tudtuk megtapasztalni. A szezonon kívüli utazásnak viszont az a nagy pozitívuma, hogy minden jobban meg lehet szemlélni nem kell tülekedni, sorban állni, nyugodtan és csendben el lehet merülni a lenyűgöző táj és tenger látványában, no meg lehet olyan fotókat is készíteni, ahol a páratlan szépségű helyen csak mi vagyunk rajta. Nagyot sétáltunk a csodás környéken, hatalmasakat szippantottunk a friss sós illatból jól kiszellőztettük a tüdőnket ebben a tiszta friss autó és szmog mentes környezetben. Valahogy nem volt kedvem elhagyni a kis szigetet, de a hajó indult tovább Gozo felé.

Gozo szigetén partot érve a  kikötőben megcsodáltuk a mélykék tengeren  ringatózó halászhajókat, vitorlásokat, megpihentünk egy kicsit, majd úgy gondoltuk felsétálunk Rabat városába, így talán többet látunk, de alaposan elszámítottuk magunkat, a város kissé messzebb volt, mint ahogy gondoltuk, így Rabatot végül nem láttuk.

Elindultunk a part mentén, útközben ahogy meneteltünk fel a hegyre, megcsodáltuk a káprázatos kilátást a kikötőre, majd beérkeztünk egy kis betlehemi faluba. A hely pontosan úgy lett kialakítva, amilyen egy ilyen kis falu lehetett. Házakkal, kertekkel, műhelyekkel, istállókkal, amelyekben élő állatok is voltak.

A betlehemi faluból kiérve egy szép kis templomhoz érkeztünk, ami előtt egy csövekből, drótokból álló karácsonyfa állt, nem volt túl szívderítő látvány, sajnos a templomba nem tudtunk bemenni, mert zárva volt.

Gozo

Sajnos ekkor az eső rázendített, ezért visszamentünk a kikötőhöz és egy kis kocsmában – ahol finom szendvicset sütöttek nekünk – vártuk meg a hajót. Az út visszafelé eléggé viszontagságos volt számomra, mert erősen fújt a szél, a hullámok egyre jobban dobálták a kis hajót, az én gyomrom meg borzalmasan kavargott. Lányom arcára nézve Ő sem érezte jobban magát, csak bámult falfehér arccal a távolba. Az út felénél bátor kapitányunk úgy döntött, az erős hullámzás ellenére beviszi a hajót a Kék barlangba, aminek nagyon örültünk, mert csodálatos látványban volt részünk, ezt leírni nem lehet, beszéljenek inkább a képek, bár a képek is csak halvány másolatot vetítenek a barlang szépségéről. Sajnos nem sok időt töltöttünk a barlang mélyén az erősödő szél és hullámzás miatt, de azt a megállapítottuk, hogy ezért a látványért megéri ez a kis tengeri rosszullét. Erősen alkonyodott mire visszaértünk Bugibbába, ahogy kikötöttünk, fejveszetten rohantam ki a szilárd talajra, mert már nagyon cudarul éreztem magam.

Kis pihenés és a gyomrom helyre billenése után vacsorázni indultunk, Bugibbában, ahol rengeteg étterem van, a pincérek az ajtóban állva, mindenféle csodás kedvezményekkel kecsegtetve próbálják becsábítani az éhes turistákat. Mi is meghallgattunk egy két jó ajánlatot, ám az egyik kis utcában találtunk egy romantikus kis olasz éttermet és ott vacsoráztunk. Jól döntöttük, az étterem kicsi volt, csöndes, családias, kevés asztallal és vendéggel, nagyon finomat ettünk.

Mariann
Novák Marianna