Levada túra

Reggel izgatottan készülődtünk és az időjárást kémleltük, mert a Levada túra napja virradt ránk. Az utazásunk előtt sokat olvastam a levadákról, és a sziget túraútvonalairól, szinte minden oldalon azt javasolják, hogy tapasztalatlanabb túrázók csak vezetővel induljanak el, mi megfogadtuk a tanácsot és már ismert magyar idegenvezetőnkkel, Lindával indultunk útnak a kimár kora reggel tájékozódott, hogy a sziget melyik részén a legideálisabb  az időjárás a kiránduláshoz. Csodaszép napos idő, és kellemes 20-22 fok volt egész nap, szerencsére az esőfelhők is elkerültek bennünket. 

https://www.madeirawithlinda.com/

A levadák története is a a XV. századba, nyúlik vissza, amikor a portugál telepesek cukornádat, és banánt kezdtek termeszteni a szigeten, a növények pedig a legfontosabb, a napfény és a víz. Meg kellett találni az önözés módját, ezért, hogy a patakok vizét el tudják vezetni az ültetvények felé, elkezdték kiásatni az első csatornákat – valószínű mór rabszolgákkal. Ezek voltak az első levadák, amik többnyire közönséges deszkákból ácsolt, keskeny, 50–60 centiméter mély favályúk voltak. A XVI. század közepén a cukornádat a jóval kevesebb vizet igénylő szőlő váltotta fel, ezért a korai levadák többségére nem volt szükség, szinte teljesen tönkrementek. A még használatban maradtakat átépítették, a fa helyett tartósabb anyagokból leginkább kőből, azonban a szűk csatorna alak megőrzésére továbbra is törekedtek, mert ezzel csökkentették a szállított víz párolgási veszteségét. A XIX. században, ismét előtérbe került a cukornádtermesztés ekkor a régi árkokat felújították, és új csatornákat is építettek. Ezek a levadák a különböző nagybirtokosok tulajdonában voltak, de később megjelentek a kisebb gazdák akik szövetkezetekbe tömörültek, összeadták a levada üzemeltetéséhez szükséges pénzt, és megosztoztak a vízen. Mára már egy levada sincs magánkézben, és a szövetkezetek közül is alig egy pár maradt fönn. Napjainkban főleg a banánültetvényeket öntözik ezekkel a csatornákkal, valamint mivel nyitott rendszerűek, és mellettük van egy karbantartó ösvény valamint csodálatos panorámákkal rendelkező, meredek hegyoldalakban vezetnek, ezért kiváló kiránduló ösvények is. A levada-túrázás azonban nem veszélytelen mivel a csatornák mellett a sok helyen keskeny, korláttal ritkán védett gyalogút húzódik, amely komolyabb esők idején ez csúszóssá válhat, és földcsuszamlások, hegyomlások alakulhatnak ki.

Lindával a szokásos helyen találkoztunk és némi egyeztetés utána a kis csoportunkkal elindultunk a túrára. Csodálatos helyeken gyalogoltunk, a lélegzetelállító kilátás a színes illatos virágok, a buja növényzet, teljesen elfeledtette velünk, hogy milyen sokat gyalogoltunk. Az idő elillant a sziget elképesztő csodáiban gyönyörködtünk. Szavakkal nem is lehet leírni, beszéljenek helyettem a képek.

A levada túra fáradalmait kipihenve meglátogattuk a Madeira északi partján, Porto da Cruz faluban található az Engenhos do Norte rumgyárat. Madeira XV. és XVI. században a világ leghíresebb cukortermelője volt, olyannyira, hogy az európaiak akkoriban „fehér aranyként” ismerték, és az édességekben, dekoratív és hivalkodó elemként használták. Az Engenhos do Norte rumgyár egy bazaltos falazatú, téglalap alakú épület, az épület északi részéhez csatlakozik egy magas, 26 méter magas, hengeres alakú, vörös téglából épült kémény. A gyár belsejében megcsodálhattuk az összes gépezetet, amely megmutatja a látogatóknak milyen volt, amikor amikor a gőzzel hajtott gépezetek működtek. A Porto da Cruz malom egyike a Madeirán működő három régi malomnak1927-ben épült, és a még ma is az akkori gőzzel mozgatható gépeket használják, valamint az akkori berendezések közül meg kell említeni a a Jones Burton & Comp által épített fatüzelésű kazánt is.

A termékeik igen híresek és jó minőségűek, a díjnyertes termékek közül kiemelkedőek a „BRANCA”, „970 Reserva de 6 anos”, „980” és „NORTH”.

A rumgyárban meg lehet kóstolni a a a finom italokat, őszintén szólva nekem egy kicsit erős volt az ital így én egy szelídebb változatot kértem, amiben alul van a rum a tetején tejszín és nádcukor és méz, amikor összekevertem, lágy tejszínes édes íze volt, ám utóízként érezhető volt a rum karcossága.

Természetesen a gyár boltjában vásárolni is lehet mindenféle terméket, rumot, ponchát, rumos csokoládékat, és szinte mindenki elcsábult.

Forrás: https://engenhosdonorte.com/

Mariann
Novák Marianna