Bergen – Floibanen
2018.05.02.
Régebben már sokat hallottam Norvégiáról, a csodálatos fjordokról, a páratlan szépségű tájakról, égbe szökő hegyoldalakról a kristálytiszta levegőről, Bergen kis színes házairól, nyüzsgő halpiacáról. Két évvel ezelőtt egy olvastam egy romantikus történetet, ami Bergenben játszódik, és egyre jobban vágyakoztam arra, hogy saját szememmel lássam ezt a kis csodát.
Egy álmos decemberi napon arra gondoltam, Bergen nem a világvége, böngésztem egy kicsit az interneten vettem két repülőjegyet, majd lefoglaltam a szállást is. Május elején egy langyos tavaszi reggelen kimentünk a repülőtérre, és mire a város felébredt már le is szálltunk a bergeni reptéren. Bergen Norvégia nyugati partvidékén, a déli Fjordland-nál fekszik, közvetlenül a tengerparton, Norvégia második legnépesebb városa, körülbelül 200 ezer állandó lakosa van. Azt olvastam, hogy Bergen Európa legcsapadékosabb városa, az év 213 napján esik az eső, az „esernyők városának” is nevezik, ezért az utazás előtt vásároltunk esőálló ruházatot és cipőt. Érkezésünkkor az eső ugyan nem esett, de ami azonnal mellbe vágott Bennünket a reptéren, az a hideg volt, mindössze 8 fokot mutatott a hőmérő, és habár felkészültünk a hűvösebb, esősebb időre, ez a hideg élesebb volt, mint amire számítottunk. Akkor örültem igazán, hogy az utolsó pillanatban előkotortam a sapkámat és bedobtam a táskámba.
Kicsit féltem, hogy miképp fogunk boldogulni ebben a rejtélyes északi városban, de szerencsére minden simán ment. Mivel Norvégiában szinte mindenki beszél angol nyelven is, így könnyedén tudtunk jegyet venni a reptér és a városközpont között közlekedő villamosra, a Bybanen-re, amelynek a reptéri állomása a föld alatt van, de hamar megtalálható, mert a felső szintről látható. A villamos mindössze 45 perc alatt berepített bennünket Bergen központjába, ahova a szállásunkat -Citybox – foglaltam, ahonnan a kikötőt öt perc sétával el lehetett érni. A hotel egyszerű, de kényelmes volt, egy kis szobát kaptunk, amelynek a berendezése mindössze egy kényelmes franciaágyból, egy kis asztalkából és egy székből állt, valamint tartozott a szobához egy icipici fürdőszoba is. A földszinten egy közösségi helyiséget alakítottak ki kényelmes fotelekkel, hatalmas televízióval, és helyet kapott egy kis konyha-étkező rész is asztalokkal, hűtőszekrénnyel, és mikrohullámú sütővel. Miután elhelyezkedtünk, jól felöltöztünk, és izgatottan nekiindultunk felfedezni a várost. Az utcából – ahol megszálltunk – kiérve egy csodaszép kis tóhoz jutottunk, amely közepén egy szökőkút táncolt, körülötte kellemes kis sétálóút vezetett, sárga és piros tulipánokkal szegélyezve, akik fázósan összecsukott virágokkal várták, hogy megérkezzen végre a tavasz.
A kis parkon átsétálva, Bergen főterére jutottunk, ahol ízelítőt láthattunk a skandináv városi építészetből, valamint a tér közepén megszemléltük a tengerészek emlékművét, ami egy négyzet alakú 7 méter magas építmény. Norvégiának nagymúltú tengerészeti hagyománya van, ezzel az emlékművel tisztelegnek az évszázadok óta vitorlázó emberek előtt. Az építmény alapjának mentén oldalanként három, összesen 12 -a vikingektől napjainkig- híres matróz szobra áll, felettük egy dombormű, amelyen a hajóik vannak ábrázolva. Az emlékmű melletti táblán a szöveg norvég és angol nyelven is olvasható.
A téren átvágva a kikötőhöz értünk, ahol a szemet gyönyörködtető látvány tárult elénk, a mélykék tenger, a hatalmas hajók, a túlparton sorakozó kis színes házak ámulattal töltöttek el. Enyhe szellő fújdogált a tenger felől, beszippanthattuk a friss sós levegőt, éreztem, hogy amit hallottam és olvastam Bergenről, hogy csodaszép, az az nem ámítás, és nem túlzás. A hajókikötőt, mellett egy modern épület áll ez, a turisztikai központ, ahol tájékoztatást kaptunk a látnivalókról, a hajókirándulásokról, a fjord túrákról és a környező településekről. Azonnal le is foglaltunk egy másnapra szóló hajóutat.
Miután magunkhoz vettünk jó pár prospektust, kicsit sétáltunk a kikötőben, közelebbről is szemügyre vettük turisztikai központtal szemben, a kikötő túlpartján sorakozó vidám színes kis házikókat. Az épületek alsó szintjén aprócska szuvenírboltokat, éttermeket, kávézókat láttunk, ahol az emberek kihasználva a napos időt, a szabadban kitett asztalok mellett fogyasztották a kávéjukat, tízóraijukat. A turisztikai központ lábánál egy idős férfi pici képeket festett Bergenről, megálltunk és néztük egy ideig, meg is beszéltük, hogy veszünk egyet magunknak emlékbe, amikor a mellette álló lányka magyarul szólalt meg, jót nevettünk és beszélgettünk egy kicsit. Fél óra múlva egy pici képpel és egy kedves emlékkel gazdagabban andalogtunk tovább, a kép a nappaliban az emlék falat díszíti. Miután megcsodáltunk a kikötőben pihenő hajókat, a Floibanen sikló felé vettük az irányt, ami városközpontból indult, körülbelül száz méterre Bryggentől és a halpiactól. Mivel még erősen előszezon volt, így csak kevés turista nézelődött, ezért szerencsére nem kellett sokat sorban állnunk, pár percen belül már a sikló szűk kis kabinjában utaztunk.
A hegyre vezető út egyedülálló élmény volt, a Floibanen sikló mindössze 6-7 perc alatt a 320 méterrel a tengerszint felett elhelyezkedő Mount Floyen hegy tetejére repített bennünket, ami elég magasan van ahhoz, hogy részletesen is áttekinthettük a városképet és a környező fjordokat. Megkerestük a szemünkkel a házat, ahol laktunk, felfedeztük a kis parkot a szökőkúttal, végig szemléltük a kikötő látképét, egészen a színes házakon túl lévő Rosenkrantz toronyig. Jó sokáig ücsörögtünk a kis teraszos kilátón csodálva a várost ahogy a napsütésben fürdőzik.
A sikló környékén turisták, és kirándulók nézelődtek, kihasználva a jó időt, pihentek a padokon, sétálgattak, terelgették a gyerekeket. A kilátóval szemben egy játszótér van, a bejáratánál egy hatalmas, kedves, mosolygós troll üdvözli a látogatókat a turisták nagy örömére. Természetesen, mint ahogy szinte minden turista, mi is sok fényképet készítettünk vele. 
A szuvenírboltok sem maradhattak el, minden bolt tele volt kisebb nagyobb troll figurával, szinte mindenki vitt haza legalább egyet ezekből a kicsit csúnyácska de szerethető figurákból, mi is betértünk és vásároltunk is párat ajándékba. Miután Bergenben a troll figurák mindenhol jelen vannak valamilyen formában, utána is néztem az eredetüknek. A trollokról sokféle legenda jár, vannak olyan a skandináv hiedelmek is, hogy a trollok olyan önálló lények, akik nem keresztelkedtek meg ezért távol tartják magukat az emberektől, és az emberek számára veszélyesnek kell tekinteni őket. A megjelenésük is nagyon eltérő lehet, vannak csúnyák, groteszk vonásokkal, kiemelkedő, kancsal szemekkel, de vannak, akik pontosan úgy néznek ki és viselkednek, mint az emberek. A régi norvég források szerint a trollok elszigetelten élnek a hegyekben, sziklákban és barlangokban néha együtt (általában apa és lánya vagy anya és fia), néha magányosan, de ritkán jelenítik meg őket segítőkész vagy barátságos lényekként. Számos mese szól a trollokról, amelyekben gyakran rendkívül öregnek, nagyon erősnek, de lassúnak és butának ábrázolják őket, és úgy tartják, hogy napfénnyel való érintkezéskor kővé válnak, de a skandináv népi hit szerint a villám viszont elriasztja a trollokat. A huszadik században Skandináviában bizonyos kövek eredetét olyan furcsa trolloknak tulajdonítják, akik a nap sugarának hatására dermedtek kővé. A troll szót az orkney-i és shetlandi pogány norvég telepesek a természet feletti lények együttes kifejezéseként használták, amelyet tiszteletben kell tartani és el kell kerülni, nem pedig imádni kell.
Miután végignéztük a boltokban troll kínálatot, ismét megcsodáltuk a kilátást és Bergen szépségét majd lassan elindultunk lefelé. Habár gyalog is le lehet menni a hegyről, mi azonban megint a siklóval utaztunk, majd sétálgattunk egy kicsit, a városban végül megpihentünk a kikötőben, élveztük varázslatos skandináv hangulatot, és a késő délutáni napsütést.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
Karneváli körkép
