MADRID
Debod Templom
Puerta Europa
Faro de Moncloa
Hűvös, szeles időre ébredtünk, elsőként a Debod templomot néztük meg, ami egy csodaszép parkban van, a Parque de la Montanaban, nem messze a királyi palotától. Ez a nagyon egyedi egyiptomi templom a Krisztus előtti 5. században épült, és az Abu Simbel templomok megmentésében nyújtott segítségért az egyiptomi állam adományozta hálából Spanyolországnak 1968-ban. A templom rossz állapotban került Spanyolországba, de rekonstruálták, és ma már valódi szépségében tekinthető meg a nagyközönség számára is, a templomba való belépés ingyenes. Amikor odaértünk szerencsére nem volt túl hosszú a sor, de így is közel egy órát kellett várakoznunk, ami elég kellemetlen volt a hideg szeles időben. Egyszerre csak 8-10 látogatót tartózkodhat bent, ami helyén való, mert elég szűkös a tér, a kamrák igen kicsik. Mikor beléptünk, a már ismert biztonsági ellenőrzés után elsőként egy kisfilmet néztünk meg a templom történetéről, amit egy szűk kis kamrában a kőre vetítettek. Érdekes volt, főleg a külföldiek számára, mert csak spanyol nyelven volt hallható, és angol nyelvű feliratot sem készítettek, így csak annyit értettünk az egészből, amit a képek nézegetéséből leszűrtünk. A film után körbejártuk a templomot, képet kaptunk az építéséről, a templomban való életről, a használt szerszámokról, eszközökről, a szertartásokról, és azok menetéről.
A templomot elhagyva metróra szálltunk és az Európa kapujához utaztunk, ami különleges formája miatt igen látványos. Az épületegyüttest két darab, egyaránt 15 fokos dőlésszögű 114 méter magas és 26 emeletes felhőkarcoló alkotja és 1996-ben adtak át a Plaza de Castilla téren. Mikor kiléptem a metróból, és megláttam a hatalmas épületeket, amelyek egymás felé dőlnek, nagyon picikének éreztem magam, aztán azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen érzés lehet a legfelső emeletről lefelé nézni, de sajnos ezt nem tudtam meg. Az egyik épületbe be is mentünk, egy irodaház aulájába találtuk magunkat, ahol minden rendkívül modern és csillogó, a falon egy függőleges kertet is láttunk, készítettem fotót, de a biztonsági őr hamar kitessékelt bennünket. A téren egy szoborcsoportot is megcsodáltunk, de sajnos semmiféle leírást nem találtam, és már itthon is hiába kerestem mi lehet ez a szobor, sajnos nem jártam sikerrel.
Az Európa kaputól, a Moncloa megállónál szálltunk le a metróról, és egy tíz perces séta után már a Faro de Moncloa torony tövében álltunk, ami egy 92 méter magas torony. A tornyot Salvador Pérez Arroyo építész tervezte, és a Városháza építtette 1992-ben, 2005-ben bezárták, majd 2015 áprilisában nyitották meg újra a nyilvánosság számára. A három Euros belépőjegyet kifizetve és a biztonsági ellenőrzésen átesve a panoráma lifttel suhantunk fel a 92 méteres magasságba. Kilépve a liftből páratlan látvány tárult a szemünk elé, a lábunk alatt terült el egész Madrid. A szemünkkel megkerestünk egy sor műemléket, a Királyi Palotát, az Almudena Katedrálist, közvetlenül a kilátó alatt az Amerika Múzeumot, és a távolban magasodott a Sierra de Guadarrama hegység csúcsa. Azt mondják, tiszta napokon száz kilométerre is lehet látni, nekünk nem volt szerencsénk, szeles párás volt az idő, ezért a kilátó külső része le is volt zárva. Sokáig csodáltuk a leírhatatlan panorámát, újra meg újra körbejártunk a terembe, nem tudtunk betelni a látvánnyal, igyekeztem minden lefotózni, de sajnos a képek nem adják vissza az igazi élményt.
A kilátó belsejében félkörben információs panelek vannak elhelyezve, amelyek leírják a város növekedését a történelem folyamán, bemutatják az építés részleteit, a műemlékek méretarányos rajzát, és néhány érdekességet, angol és spanyol nyelven. Igaz a toronyban a látogatók maximum fél órát tartózkodhatnak, de mivel rajtunk kívül csak két látogató volt, senki nem sürgetett.
A csodálatos kilátó után szerettünk volna még sétálni a parkban, de az eső csöpörögni kezdett, éhesek is voltunk így kerestünk egy éttermet, ahol kellőképpen jól lakhatunk. Reménykedtünk benne, hogy az ebédünk végére az idő is kipattan, de sajnos az eső egyre jobban erősödött, és alkonyodott is, így úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a szállásunkra. A Callao térre érve a Cinema Callao előtt nagy tömeg volt, valami filmbemutatóra készültek, mert sátrat állítottak fel, vörös szőnyeget terítettek le, és igen csinosan öltözött emberek várakoztak a mozi előtt.
A szállásunkon kicsit megpihentünk, majd újult erővel indultunk neki a kis utcáknak a szokásos churros vacsoránk felé. Sajnos az eső még mindig nem akart elállni, ami elég bosszantó volt, mert az utolsó estén szerettük volna az éjszakai Madridot is felfedezni. Azért sétáltunk egy nagyot, útközben betértünk a Mercado de san Miguel piacra, ami több mint 100 ével ezelőtt nyílt meg, mint élelmiszerpiac. Ez a Madrid központjában a Plaza Mayortól pár percnyi sétára található rendkívül érdekes piac, a turisták körében rendkívül népszerű, egyáltalán nem hagyományos élelmiszerbolt, hanem ínyenc tapas piac, ahol minden kapható ami szem szájnak ingere. Ez a történelmi épület Spanyolország egyik fő gasztronómiai piaca, itt a látogatók betekintést kaphatnak Spanyolország minden sarkának „ízéből”, megtalálhatók a legjobb ibériai sonkák, a Galíciából érkező legfrissebb tenger gyümölcsei, a mediterrán rizs, a Kasztília, Asztúria vagy a Baszkföldi régióból származó ízletes különleges sajtok, frissen készített tapasok, olajbogyók, ropogós pékáruk és egyéb ételek színes választékai. Ez az ínyenc ételközpont lehetővé teszi, a világ minden tájáról ide látogató emberek számára, hogy egyedülálló környezetben élvezzék a spanyol ételeket. A piacot nem csak a Madridba látogató turisták kedvelik, a madridiak találkozási pontként használják az ételcsarnokot, együtt lenni és enni és inni a barátokkal és szeretteikkel. Mi is észrevettük, mert ahogy körbe sétáltunk nagyon sok helyi spanyol baráti és családi társaságot láttunk, akik együtt mulatták az időt, élvezték a finom ételeket, tapasokat és borokat. Mi is megkóstoltuk a friss gyümölcsökből álló nyársat, és elhatároztuk, hogy másnap a repülőtérre menet eljövünk ide megkóstolni a finom falatokat.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
