8. nap Torremolinos, Benálmadena tengerpart
2019.03.28
Ezt a napot a tengerparti séta napjának szántuk. Reggeli után útra keltünk és lesétáltunk a torremloinosi partra, ami körülbelül egy kilométerre volt a lakástól ahol laktunk. Az út a város bevásárló utcáján keresztül vezetett, így időben elég hosszadalmas volt mire megláttunk a nagy kéklő vizet, mert minden kirakatnál megálltunk, nézelődtünk, megkóstoltuk a spanyol édességeket, bekukkantottunk a kis butikokba, bazárokba. De egyszer csak ott hullámzott előttünk, hívogatóan a kék minden árnyalatában csillogó végtelen tenger.
A pari sétányon Benálmadena felé vettük az irányt, ráérően sétálgattunk a tenger mentén, csak a parti homok választott el bennünket a víztől. A homokban rendkívüli ügyességgel, fantáziával megáldott homokszobrászok műveit csodálhattuk meg, volt aki egy várat, különböző állatokat, volt aki Torremolinosi látképet formázott meg homokból. A képek előtt, dobozok, vödrök vagy csak rongydarab feküdt, oda lehetett bedobni a látványért, vagy a fotózásért szánt adományt.
Sétánk során a part látképe folyamatosan változott, néhol csak sima homokdűnék fodrozódtak, máshol egy-egy pálmafa törte meg a simaságot, és volt ahol pálmafák tucatjai képeztek kis tengerparti erdőt.
Az elmaradhatatlan árusok végig sétányon lepedőkön, plédeken elhelyezve kínálták a portékáikat, cipőket táskákat, tárcákat, legyezőket, és mindenféle egyéb turistacsalogató holmit, de valószínűleg nem túl legálisan, mert ahogy feltűntek a hatóságok összefogták a lepedőik négy sarkát, és hopp, már ott sem voltak. Torremolinosból szépen átsétáltunk Benálmadénába, itt már ismerős volt nekem a terep, mert ősszel is sokat sétáltam a benálmadenai kikötőben. A kikötő csodálatos látványt nyújtott, ezerféle színes kisebb-nagyobb vitorláshajó pihent a dokkokban, a kikötő mentén érdekes formában megépített emeletes luxusházak tornyosultak a víz fölé. Ezeket a házakat elneveztük kagylóházaknak, mert a légies, íves formájuk kagylókra emlékeztettek bennünket. Magunkba szívtuk ezt a csodálatos látványt, elgondolkoztunk azon, vajon milyen lehet egy ilyen helyen élni.
A közel öt kilométeres séta közben meg is éheztünk így betértünk egy tengerparti kis éterembe, ahol megint spanyol gasztronómiai ínyencségeket fogyasztottunk. Kis tálkában tapasokat kértünk, hozzá édes, gyümölcsös sangriát kortyoltunk, beszívtuk a sós tengeri levegőt, előttünk pálmafák hajladoztak, távolabb morajlott a tenger, és ami a legcsodálatosabb, mindezt együtt éltük meg, imádott gyermekeimmel és férjemmel. Tökéletes volt. Úgy éreztem ennél tökéletesebb érzés nem létezik.
Az ebéd után teli pocakkal jöhetett a pihenés, lepihentünk egy pálmafa alá, hallgattuk a papagájok csivitelését, csodáltuk a szörfösök merész mutatványait. Majd levetettük a cipőnket és besétáltunk a meleg homokdűnéken át a tengervízbe, ami így március vége felé bizony elég hűvös volt, bár néhány merészebb fiatal belemerészkedett, hogy aztán sikítva fussanak ki a meleg nap alá. Futkároztunk, bohóckodtunk, fröcsköltük a lábunkkal egymást, nem kellett sok idő, hogy pici lányom csurom vizes legyen. Szép csillogó köveket, kagylókat gyűjtöttünk, párat szerettünk volna hazavinni emlékbe, végül egy zsáknyi lett belőle, mert… na még csak ezt az egyet, mert olyan szép, na egy utolsót, mert nézd milyen szépen csillog. Hogy hogy fogjuk ezt bepaszírozni amúgy is feszülő csomagjainkba az kérdéses lesz.
Miután kitengereztük magunkat, leheveredtünk egy sziklára száradni, majd elindultunk hazafelé, mert lassan alkonyodott, és előttünk még négy kilométeres séta állt. Természetesen a mindennapos fagyizás sem maradhatott le a napi programból, fantasztikus ízű, gyümölcsös, édes tejes fagylaltot ízleltünk, és félúton még egy kávé is belefért.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
