Búcsú, Malaga, Benálmadena, Torremolinos
Utazás
Ez volt az utolsó napunk ismét Benálmadena volt a cél egy pihenős, kellemes napot szerettünk volna a nagy csomagolás előtt, pici lányom szeretett volna még egy nagyot sétálni a Paloma parkba, és az összes állatot megetetni. Így egy kiló kenyérrel felfegyverkezve buszra szálltunk, és elgurultunk Benálmadena felé, szép napos idő volt, 20-22 fok, ideális idő egy jó nagy sétára. A parkba érve, gyermekem megcsörgetett a zacskót, ekkor az összes közelben lévő kakas, csirke, papagáj odasereglett körénk, éhes szemmel vizslatva, a tartalmát. Komótosan sétáltunk, mögöttünk pedig az állatsereglet követett bennünket az elpotyogtatott kenyérmorzsák nyomában. Még egyszer végigmentünk a kaktuszok között, ismét megcsodáltuk ezeket a sokszínű szúrós növényeket, majd a tavacska partján megpihentünk.
Már délutánba fordult az óra mutatója mikor hazaindultunk, nagylányom eddigre kitakarította a lakást, amit holnap reggel végleg elhagyunk. Nekiláttunk a nagy csomagolásnak, mivel kevés helyünk volt pakolni, minden centimétert ki kellett használni, hogy a ruháink mellé elférjenek az ajándékok, és az egyéb vásárolt holmik. A bőröndjeink, táskáin majd szét durrantak, és mindig előkerült még valami, amit feltétlenül el kell csomagolni. Késő délután ismét felkerekedünk, és elindultunk, hogy búcsút vegyünk Torremolinostól, a tengertől, Spanyolországtól, bejártuk a kis utcákat, bevásároltunk a kedvenc csokinkból egy fél bőröndnyit, megvettük a másnapi szendvicshez valókat, megkóstoltuk az ínyencségeket kínáló boltok kóstolóra kirakott finomságait, vásároltunk is, végigjártuk bevásárlóutcát, megcsodáltuk a színes kirakatokat, majd lesétáltunk a tengerpartra. Kellemes lágy szellő lengedezett, a tenger élénken hullámzott, a nap lemenőben volt, csodálatos volt az alkony. Levettük a cipőnket, és belegázoltunk a finom homokban, talpunkkal megízleltük a friss hideg tengervizet. Igyekeztünk az agyunkban elraktározni ezt a látványt is, az elmúlt napok többi élménye mellém már jócskán besötétedett mire magunk mögött hagytuk a sötéten hullámzó vizet, és visszamentünk a városba. Úgy döntöttünk, hogy búcsúzóul elfogyasztunk valami igazán spanyolos ínyencséget, így kerestünk egy kellemes hangulatú éttermet. Paellát rendeltünk tengeri herkentyűkkel, hozzá finom bort ittunk. A vacsora után teli pocakkal sétáltunk még egyet az éjszakai városban, beszívtuk a langyos sós levegőt, búcsúztunk a várostól, Spanyolországtól.
Másnap korán keltünk, hajnali fél 5-kor, összepakoltuk a maradék holminkat, és fél 6-kor elindultunk a reptérre induló vonat felé. Az utcára lépve láttuk, hogy szomorkásan csepereg az eső, álmosan baktattunk a hajnalodó városban, velünk szembe, karikás szemű szépen öltözött, csoport haladt el, kissé megviselten, pityókásan, valószínűleg hosszúra nyúlt a szombat esti fiesta. A reptérre érve azonnal a biztonsági ellenőrzés alá vetettük magunkat, ahol meglepően simán haladtunk át, az álmos arcú személyzet most nem kötött bele semmibe, még az aprócska körömreszelőm is megmaradt. (Ősszel mikor mentem haza, a hatalmas, majd 6 centiméteres körömreszelőmet kiszúrták elvették és a szemetesben kötött ki.) A belső váróteremben végigjártuk a méregdrága vámmentes holmik kavalkádját, persze nem vettünk semmit, a csomagjain így is pukkadásig voltak pakolva, attól féltünk, hogy a repülőre való beszálláskor ne legyen gond a túl nagy hátizsák miatt. Szerencsére minden simán ment, és egy eseménytelen, viszonylag kellemes háromórás repülőút után finoman landoltunk Budapesten. Azt hiszem ezt a csodálatos tíz napot, soha nem fogjuk elfelejteni, az emlékek, az együtt megélt napok, a sok szépség amit láttunk, a Spanyol életérzés amit megtapasztaltunk örökké bennünk marad, és még nagyon sokáig felemlegetjük. Azt biztosan tudom, hogy Spanyolország visszavár, és egyszer visszatérünk egy újabb csodás vakációra.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
