Bryggen
Skjerjehamn
2018.05.03.
Habár a nap északon korán kel, mi későn ébredtünk, az előző napi utazás, az északi levegő pihentető hatással volt ránk. Az időjárás szomorkássá alakult, esett az eső, és bizony nem úgy nézett ki, mint ami abba akarja hagyni. Sebaj, készültünk, elővettük az esőnadrágokat, kabátokat vízálló cipőket, és így indultunk neki a város felfedezésének, mivel a kirándulóhajónk csak délután négykor indult, volt elég időnk Bergenre. Bryggen felé vettük az irányt, ahol egykor Németországból ideküldött kereskedő és hivatalnokok éltek, és ez a hatás máig is érezhető. Ez a színes, romantikus városrész ma már a világörökség része, a macskaköves utcák, a színes kis házikók, a romantikus kis üzletek és kávézók mind különleges és utánozhatatlan skandináv hangulatot árasztottak. Hosszasan sétáltunk a házak között a szűk kanyargós kis utcákban, magunkba szívtuk a városrész különleges hangulatát, úgy éreztük, mintha lelassult volna az idő.
A színes házakat magunk mögött hagyva a Rosenkrantz – torony felé vettük az irányt, de sajnos a restaurálása miatt volt zárva, ezért nem sokat láttunk belőle. Az addig csöpörgő eső is rázendített, így pont kapóra jött a Bergenhus múzeum, amit amúgy is meg akartunk nézni. A múzeum Norvégia katonai történelmét részletezi, különösen a náci megszállás alatt a második világháborúban, de kitér a Bergenhus-vár történelmére, különösen a norvég fegyveres erők szerepére a Bergen-i háború idején. Szót ejt a 1940-1945-es földalatti mozgalomról, valamint a norvég ellenállásról Bergenben és környékén. A kiállítás nyelve norvég, de kaptunk egy ismertetőt, ahol minden le volt írva angol nyelven is. Végigjártuk a múzeumot, elidőztünk egy kicsit a történelemben, az angol nyelvű szórólapok, és a képek segítségével felidéztük, mi is történhetett ebben a városban az elmúlt évszázadban. A kiállítás végén meginvitáltak Bennünket egy finom teára is.
A múzeumot elhagyva a halpiac felé siettünk, a hajóút előtt szerettünk volna valami finomat enni, a Bergenben található híres halpiac az 1200-as évek óta a kereskedők és a halászok találkozóhelye. A halpiac két részből áll, van a fedett állandó halpiac, ahol le lehet ülni elfogyasztani a kiválasztott ételt, vagy be lehet csomagoltatni elvitelre, érdekes, hogy a helyben fogyasztás majd duplájába kerül, mint az elvitelre kért étel. A piac másik részén található a nyitott halpiac, ahol sátrak állnak és ott lehet kérni, süttetni a különféle halételeket, tengeri herkentyűket. Szezonkezdet lévén még csak kevés sátor üzemelt, de nagy ütemben zajlott a készülődés a turista szezonra, gombamód szaporodtak a halárus sátrak. Érdekesnél érdekesebb halakat, polipokat, tengeri rákokat, és egyéb tengeri élőlényeket árultak, amit a vásárló kiválasztott, és ott helyben sütötték meg a kívánsága szerint. Az ára mindnek elég borsos volt, de ha már Bergenben jár az ember meg kell kóstolni a friss különleges halételeket. Így kiválasztottunk egy standot és tintahalat meg nem is tudom milyen tengeri herkentyűt süttettünk. Mivel én nem szeretem a halat így nekem csak a sült krumpli maradt, bár a tintahalat megkóstoltam, és mivel kevésbé volt halíze, két karikányit meg is ettem belőle. Finom volt. 
Ebéd után sétáltunk Bergen főterén, ismét megcsodáltuk, körbejártuk, a tengerészek emlékművét, a teret körbevevő magas, széles épületeket, amik Bryggen kis színes kecses házacskái után magasnak, komornak és robusztusnak tűntek. Benéztünk egy-két áruházba, ahol éppen tél végi leárazás volt, bóklásztunk a ruhák között, megmosolyogtuk a nyári kollekciót, ami laza vállpántos ruhákból, aprócska szoknyákból, kis vékony topokból állt, ami azért érdekes, mert Bergenben nyáron sincs melegebb 20-25 foknál. Később azzal szembesültünk, hogy a mellékhelyiség használata nem is olyan egyszerű dolog, bankkártya lehúzó van a WC ajtó mellett, ami nem is lett volna probléma, ha tudjuk hogyan kell használni, lehúztuk, érintettük, bedugtuk, forgattuk, de semmi. Már kezdtem kétségbe esni, végül jó tíz perces toporgás után szerencsénk volt, mert két idős hölgy jött ki a kis helyiségből, és beengedett, de előtte megkérdeztük hogyan kell a kártyát használni. Kiderült, hogy nem norvég bankkártyával úgy lehet fizetni, hogy először bedugjuk a kártyát a fali terminálba, majd lehúzzuk a szélén, végül hozzá érintjük a hozzáérintős részéhez, ekkor csipogott, levonta a kártyáról a megfelelő összeget, és kinyílt az ajtó. Külföldi kártyánál ez a háromszoros azonosítási mód szükséges egy pisiléshez. Később már nem volt gond, ez a tudomány nagyon jól jött, mert a legtöbb helyen így tudtunk bejutni ha szükség volt rá. Délután 4-kor már izgatottan vártuk a hajót a kikötőben, ami elvitt bennünket a csodálatos fjordokon át Skjerjehamn felé, a hajó pontosan indult, szerencsére az eső is elállt, a hőmérő higanyszála felfutott egészen 10 fokig, sőt a napocska is ki-kibukkant a felhők mögül. Beszállás után a hajó tetejére mentünk, onnan figyeltük az indulást, az öböl közepéről csodálatos kilátás nyílott a híres Bryggenre, Bergen óvárosára, valamint az egész Bergen kikötő-medencére. A kikötőt átszelve hatalmas tengerjáró hajók mellett mentünk el, a mi járművünk sem volt kicsi, de ezek mellett a monstrumok mellett aprócska papírcsónaknak tetszett. Kiérve a kikötőből átmentünk a Nordhordaland-híd alatt, ami Norvégia második leghosszabb kombinált kábel- és pontonhídja és Nordhordland kerületét köti össze Bergennel. A hidat elhagyva a hajó hirtelen felgyorsult, a szél szinte elsodor bennünket, mi mégsem nem mentünk le a zárt térbe, hanem csodáltuk a mellettünk elsuhanó leírhatatlan szépségű tájat, a hegyoldalba épített kis skandináv házacskákat, a part mentén ringatózó hajókat.
Skjerjehamn egy kis sziget a Sognefjor kikötőnél, ahova hajó körülbelül egy és negyedóra alatt ért el, ott kirakott bennünket, hogy majd két óra múlva egy másik hajó felvegyen és visszavigyen Bergenbe. A partra lépve láttuk, hogy egy igen kis település központjába érkeztünk, ami egy hatalmas faházból áll, ahol a földszinten van egy étterem, egy kicsi bolt, a felső szinten szobák, a teraszon két nagy dézsa áll letakarva, mint kiderült, a szaunához való medence, amit az ott megszálló vendégek használhatnak. Amikor megérkeztünk megkínáltak bennünket frissen sült goffrival, amihez finom házi lekvárt kaptunk, valamit kávét, kakaót, vagy teát fogyaszthattunk hozzá. Kiültünk a teraszra uzsonnázni, körülöttünk a tenger hullámzott, sirályok köröztek és vijjogtak, a lenge szellő, mámorítóan friss tengerillatot hozott, nagyszerűen éreztük magunkat.
Miután megtömtük a pocakunkat, elindultunk felfedezni a kis települést, a kikötőből kiérve egy kis gyalogútra tévedtünk, ami egy táblához vezetett, ami – mint később megtudtuk – a „Kék Kert” kezdő állomása. A Kék Kert, egy tanösvény ami a modern akvakultúra hatásait vizsgálja, és a több állomásból álló kis túra során megtudtuk, hogyan tenyésztik a lazacot és a pisztrángot Norvégiában, valamint, hogy miért fontos az öko gazdálkodás és a környezetvédelem a világ számára. A kiállítás körülbelül 300 méter hosszú a feliratok angol nyelven készültek, de sajnos némely állomás még épülőben volt, a későbbi tájékozódásaim során tudtam meg, hogy május végén lett kész, és adták át ezt a nagyon hasznos kis parkot. Az út során egy domb tetején Vörös Kong Olav király hatalmas, emlékműve áll, aki 1957 és 1991 között volt Norvégia királya, a szobor 2007-óta magasodik a sziget fölé. Mire körbejártuk a Kék Kertet és megszemléltük V. Olav király szobrát eljött az idő, hogy visszatérjünk a kikötőbe, felszálljunk a hajóra, amely visszavitt bennünket Bergenbe.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
