Fuengirola, Plaza Mayor
2019.03.27.
Ez a nap a pihenés napja volt. Későn keltünk, lassan lustán reggeliztünk, majd csomagolásba kezdtünk, mert kis csapatunk egyik tagja útra kelt hazafelé. Miután kikísértük a reptérre, igazi csajos programot terveztünk, shoppingolást. A vonatról a Plaza Mayor shopping centernél szálltunk le, és bevetettük magunkat a spanyol divat rejtelmeibe. Nézegettük, próbálgattunk a ruhákat, örömmel vettük, hogy mivel a spanyol nők alacsonyak, így az itt kapható nadrágok hossza, pont jó nekünk, nem kell felhajtatni, mint otthon. Boltról, boltra jártunk, és még én is élveztem a vásárlást, pedig nem nagyon szeretek „plázázni”, vásárolgatni. Rengetek szebbnél szebb ruhát próbáltunk, kisebbik lányom is örömmel vetkőzött – öltözött, pedig otthon erre semmiféle módszerrel nem tudom rávenni, mert utál ruhát próbálni. Vásároltunk mindenfélét, főleg Neki, lassan úgy is mindent kinőtt, az árak pedig nem voltak magasabbak mint otthon. Miután mindenki kapott valamit, megéheztünk, így felültünk a vonatra, és Fuengirola felé vettük az irányt.
Novemberbem a nagylányommal már jártunk Fuengirolában, ott néztük mega a karácsonyi fények felkapcsolását, és akkor fedeztük fel azt a barátságos kis éttermet ahová most is beültünk vacsorázni. Töltött krumplit ettünk, ami hatalmas adag volt, és nagyon finom, után pedig desszertkén igazi spanyol churrost. A churros olajban sütött kelt tészta, hasonló mint nálunk a fánk, csak nem édes, és hosszú pálcika szerű formára van nyújtva. Ezt a sült tésztát mártogatják bele sűrű, édes forró csokoládéba, a végeredmény fantasztikus íz, kipukkadó pocak. Habár szerda este volt, az étteremben zajlott az élet, baráti társaságok, családok, nyugdíjas párocskák, munka után kiereszteni vágyó nők, férfiak érkeztek, elfogyasztottak egy churrost, egy nagy tejszínhabos kakaóval vagy kávéval, beszélgettek, nevetgéltek. A hangulat vidám, szívmelengető volt, ez az a mi Spanyolországban csodálatos, ez a végtelenül pozitív életöröm, ami áthatja az egész országot, és a turisták lelkét is megmelengeti, nincs idegeskedés, rohanás, nincs annyi fáradt elgyötört arc. Miután teleraktuk a pocakunkat, kicsit sétáltunk a városban, majd a már ismert vonattal hazamentünk Torremolinosba.
