Az előző napi hosszú túrák után, kicsit nehézkesen indult a reggel, de a bőséges reggeli, és kávé után ismét útra keltünk, az úticélunk Granada volt. Ez a kicsit több mint 200 ezer lakost számláló kis andalúz város, a Sierra Nevada lábánál helyezkedik el, itt elsősorban két helyet szerettem volna megnézni, az Alhambrát, valamit a város peremén a Sacromontei barlanglakásokat. A hegy oldalán lévő barlangokba vájt lakásokat régebben andalúziai cigányok és mórok lakták, nem utolsó sorban itt született meg a híres Flamenco zene és tánc. Egy regényben olvastam ezekről a kunyhókról, az ott lakók életéről és mivel nagyon érdekesnek találtam, utána is kerestem a hiteles történeti háttérnek, és ekkor döntöttem el, hogy egyszer, ha erre járok meg is nézem. Érkezéskor a város közepén egy parkolóházban hagytuk az autót,  majd a mór erődítmény az Alhambra felé vettük az irányt. A parkolótól át kellett vágnunk a városon, ami felért egy kulturális és gasztronómiai élvezettel, minden kis utcán, sikátorban vagy téren, más-más zenei élményben volt részünk az utcai zenészek által, néhol flamenco táncosok műsorában is gyönyörködhettünk. Az éttermek, cukrászdák, boltok, nyitott kirakatokban kínálták az ízletes ételeket, italokat, süteményeket, nemi is tudtunk ellenállni, a finom falatoknak. 

Az a Alhambra az UNESCO által olyannyira védett mór erőd, hogy a látogatók száma is limitált, ezért érdemes jóval az utazás előtt online megvásárolni a belépőjegeket, én is így tettem, nem is volt probléma, egy rövid ellenőrzés után be is jutottunk. Az erőd a római korban épült, majd romjaira a mórok felépítettek egy csodaszép palotát. Az Alcazaba, a Naszridák palotái és a Generalife az arab építészetet tükrözi, a palota és a Szűz Mária-templomot a spanyol keresztények építették. Az Alkazaba a legrégibb épületegyüttes, végig lehet sétálni a falon, a tornyaiból lenyűgöző a kilátás nyílik az egész városra. Szinte egész nap sétáltunk az épületegyüttesekben, és az azokat felölelő csodálatosan rendezett kertekben. A rendkívüli építészeti remekművek, színpompás kertek, a tornyok, a csodálatos kilátás a lépcsők, a kövek, az illatok, mostanra kicsit összefolynak az emlékezetemben. A Generalife páratlan szépségű kertjében megpihentünk, gyönyörködtünk varázslatos, színes virágokban, a művészi gondossággal nyírt bokrokban, a csörgedező szökőkutakban, beszívtuk a narancsfák és egyéb színpompás virágok édeskés illatát. Szavakkal nem lehet leírni a sok szépséget, amit láttunk, ezért helyettem beszéljenek inkább a fényképek.