Olaszország
Como
Kis családommal úgy döntöttünk, hogy a 2018 nyarán Olaszországba látogatunk az olasz tóvidék felé vesszük az irányt. A szállásunk egy aprócska kempingben volt, mindössze 5 kilométerre a Comoi tótól. A kemping már érkezésünkkor jó benyomást keltett, a pici irodájával, kedves családias hangulatával. Egy kis mobilházban laktunk, ami makulátlanul tiszta, és nagyon kényelmes volt, mint kiderült alig három hónapja lett telepítve. Mivel este későn érkeztünk, már csak némi vacsora és egy kis séta környéken fért bele a napba.
Másnap reggel Como városába látogattunk, a parkolás kicsit nehézkes volt, de megoldottuk egy szűk kis utcában. A sikátorból kiérve, egy széles utcán találtuk magunkat, ami egy hatalmas térhez vezetett, amelyet a híres Dóm uralt. Lenyűgöző látvány, a csipkézett tornyaival, színes ablakaival, nemhiába tartozik Észak-Olaszország legnevezetesebb műemlékei közé.
Tovább sétálva a hatalmas téren egy széles utcán keresztül egyenes a város nevét adó hatalmas tóhoz jutottunk. A tavon keresztül egy kis úton egy szoborhoz lehet sétálni ez a Life Electric szobor, amelyet egy amerikai építész Daniel Libeskind tervezte, és ajándék volt Como városának, ahol az építész 1988-ban a „Summer Session” építészeti iskolát tartotta.
Következő állomásunk a sikló volt, amivel pár köztes megálló érintésével feljutottunk Brunate településre, ami valóban kicsi, ám annál barátságosabb hely, ahonnan páratlan kilátás nyílik Como városára és a tóra. A házak csodálatos félkörben öleleik körül a tavat, közvetlenül a parton éttermek, kávézók, fagyizók sorakoznak, romantikus helyszínt biztosítva lakosoknak és látogatóknak egyaránt.
A libegőről leérve a Villa del Balbinello felé indultunk, az út eléggé kanyargós, és néhol annyira keskeny, hogy az autó tükre majdnem súrolta a házak falát. A villa a Comói-tó partján, egy aprócska csodálatos fákkal, buja növényzettel teli félszigeten Lenno városa melletti helyezkedik el. Könnyen megtalálható, a település közelébe érve minden kereszteződésnél ’Villa del Balbianello’ feliratú kis táblácskák vannak kirakva, ám a parkolás itt sem egyszerű. Némi keresgélés után szerencsével jártunk és gyalogosan folytattuk az utat. Körülbelül fél órás emelkedőt megmászva egy nagy parkon keresztül a villakerthez, jutottunk és a látvány ami elénk tárult mindent megért. A kapun belépve azonnal megragadott a csodálatosan rendezett kert hihetetlen szépsége, égig érő örökzöld fenyők, platánfák hatalmas cédrusok, és pálmafák, a falon körbe futó liánok és egyéb buja kúszó növények varázslatos látványa fogadott bennünket.
A 16. századig a ferences rend szerzetesi éltek itt, majd az 1700-as évek végén, amikor Angelo Maria Durini kardinális megvásárolta a félszigetet, akkor építették a villát és loggiát. 1797-ben a kardinális meghalt, a villát unokaöccse, Luigi Porro Lambergenghi olasz hazafi örökölte. A börtönből kiszabadult Luigi önkéntes száműzetésbe vonult Belgiumba, és a rezidenciát barátjának Giuseppe Arconati Viscontinak adta el, majd 1919-ben Butler Ames amerikai politikus és üzletember vásárolta meg, és restauráltatta. Halála után Guido Monzino milánói üzletember tulajdona lett, aki műgyűjtő, alpinista és felfedező is volt, amikor 1988-ban meghalt, végakarata szerint a rezidencia, berendezése és a kert a Fondo Ambiente Italiano tulajdonába került.
A villa egyik legcsodálatosabb része, büszkesége a felejthetetlen panorámaképet kínáló terasz-kert, amelyről lélegzetelállító kilátás nyílik egyik oldalon a Tremezzina-vidékre, és a bájos Comacina-szigetecskére. Ez a terasz és az alatta elterülő rész mindenki számára is ismerős lehet, hiszen számos film színhelyéül szolgált, például a Csillagok Háborúja II. részében ezen a lenyűgöző teraszon csókolja meg Anakin Padmét, valamint az egyik James Bond film, a Casino Royale egyes jeleneteit is itt forgatták. Zárásig sétálgattunk a kertben, elbűvölt Bennünket a csodálatosan rendezett kert szépsége, a varázslatos kilátás a teraszról, arra gondoltam, milyen tökéletes lehet itt élni. Sajnos a naplementét már nem várhattuk meg, mert a kert és a villa bezárt.
