MADRID
Madrid Európa legmagasabban a tengerszinthez képest átlagosan 667 méter magasságban fekvő, 3,2 millió – az elővárosokkal együtt kb. 6,5 millió – lakossal rendelkező, örökké nyüzsgő művészeti élettel rendelkező fővárosa, ahol nem lehet unatkozni, ahol egymást érik a jobbnál jobb programok, ahol minden sarkon áll egy rendkívüli múzeum. Légvonalban 1975 kilométerre van Budapesttől, az átlagos repülési idő Budapest és Madrid között: 3 óra 10 perc.
Madridot egy arab uralkodó alapította időszámításunk után 860-ban és a 16 -17. században lett Spanyolország fővárosa. A madridiak beceneve „gatos”, azaz macskák, ez arra utal, hogy esténként későn fekszenek le, akárcsak a macskák, ezt bizony mi is tapasztaltuk. Azt olvastam, hogy nincs egyetlen európai főváros sem, amelynek annyi felhőtlen napja lenne, mint Madridnak, nos szerintem mi kifogtunk az évi öt felhős esős napot. Madrid építészete rendkívül sokféle sok a mutatós, látványos nagypolgári lakóház, számtalan rendkívül gazdag történelmi emlékkel rendelkezik, múzeumok, műemlékek sokasága vár a kultúrára éhes látogatók számára. Az egész várost behálózó metró segítségével szinte minden rövid időn belül, könnyedén elérhető, a világon Madrid metróhálózatának van a legtöbb mozgólépcsője: összesen 1656. Aki kulináris élvezetekre vágyik, Madridban a legjobb helyen van, temérdek kis tapas bár, és Museo del Jamon található, ahol igazi ételkülönlegességeket lehet kóstolni. Madrid elegáns mindig éber város, hangulatos terekkel, széles színes utcákkal, varázslatos épületekkel, a madridi emberek rendkívül barátságosak, bármikor segítséget kértünk, mindig kedvesek és segítőkészek voltak. Madridban, de ez más spanyol városban is így van, ha rájön az emberre a szükség, nem kell szorongatnia, nem kell fogyasztani vagy kuncsorogni, egyszerűen bemegy az ember egy bárba, vagy étterembe, és már mutatják is merre van a megfelelő helyiség.
Budapestről és három órás repülést követően lehet eljutni Madrid-Barajasi repülőtérre. A 8-as, rózsaszín metrót, kiszállás jó 20 perces sétával lehet elérni, az állomás jól ki van táblázva, de olyan hosszasan kell gyalogolni, hogy az ember a felénél kételkedni kezd, jó irányba megy-e. Az állomás felé vezető mozgólépcső tetején van egy turista információs központ, akol Madrid kártyát és napi bérleteket lehet venni, valamint metró térképet és hasznos információkat lehet szerezni.
A metró bejáratánál lehet piros metró kártyát vásárolni, valamint pénzt tölteni rá, vigyázat, a reptéri utat duplán számoljak. A tizenkét metró vonal behálózza egész Madridot, ami nagyon megkönnyíti a közlekedést. Az állomások jól ki vannak táblázva, minden követhető az útvonalat pontosan meg lehet tervezni, melyik megállónál kell átszállni vagy leszállni, hogy elérjük az úti célunkat. A metró állomások tiszták, akadálymentesítettek szépen rendbe vannak tartva, mindenhol más és más a dekoráció, van ahol egy komplett könyv van a falra nyomtatva, van, ahol csodás fotógaléria látható, vagy egy filmről képek, és mivel ebben az évben van a madridi metró 100. évfordulója, sok állomáson ehhez kapcsolódó régi képek, történetek vannak megjelenítve. Mindenhol van mobiltelefon töltő felszerelve, ami bizony az egész napos GPS használat, és fényképezés után nekünk is jól jött.
A reptérről két ászállással értük el a Callao állomásra, ahol a szállásunk volt foglalva, a mozgólépcsőn felérve meglepődtünk, mert a Plaza Callaon egy tüntetés kellős közepébe csöppentünk. Hatalmas durranások, sípolás, hangzavar fogadott, a tüntetők nagy zászlókat lengettek, és mindenféléket kiabáltak, kántáltak. A téren rengeteg rendőrautó állt, a fejünk felett helikopter körözött, úgy éreztem magam mintha egy filmbe, vagy filmforgatásba csöppentem volna, de nem, ez igazi tüntetés volt. A tér szélein a turisták érdeklődve figyelték az eseményeket, mi is bámészkodtunk egy kicsit majd továbbmentünk a szálláshelyünk felé, ami mindössze 30 méterre volt a tértől. Kedves házigazdánk már várt ránk, megmutatta az apartmant, és ellátott bennünket jó tanácsnokkal. Miután elhelyezkedtünk úgy döntöttünk sétálunk egyet, ahogy leértünk a Callao térre meglepődve láttuk, hogy a tünetesnek vége, az emberek szétoszlóban vannak és a teret átveszik a turisták, a zenészek és a mutatványosok. Már csak a rendőrök cirkálása, és a fejünk felett duruzsoló helikopter emlékeztettek arra, hogy nemrég itt demonstráció volt. Az elkövetkezendő napokban aztán láttuk, hogy Madrid szerte rengeteg rendőr cirkál mindenfelé, szinte minden téren, sarkon utcákon, a bevásárló- és kulturális központok előtt is nagy számban vannak jelen, az utakon autókkal, motorokkal cirkálnak. A Callao térről a kis hangulatos utcákon keresztül a Plaza Mayor felé sétáltunk, a Plaza Mayor Madrid hatalmas főtere, ahova a kilenc kapun keresztül lehet bejutni, a tér közepén III. Fülöp lovasszobra áll. A tér egykor a bikaviadaloknak, a lovagi tornáknak, színházi előadásoknak, felvonulásoknak adott helyet, valamint az inkvizíció idejében itt zajlottak a kivégzések is. Manapság igazi turista paradicsom, zenészekkel, mutatványosokkal, festőkkel, portré rajzolókkal. Mi is körbe jártuk megcsodáltuk a hatalmas épületeket, tér legrégebbi és legszebb házát a “Casa de la Panaderiat”, ami a mitológiai jellegű ábrázolásoknak köszönhetően tér legszebb épülete, és Madrid egyik legfontosabb látnivalója
Kávéházak és éttermek bárok teraszai hívogatják a látogatókat, festők, portré rajzolok, kínáljak a műveiket, Szuper Mariónak Donald kacsának és egyéb figurájának öltözött alakok fotózkodnak a turistákkal, akiktől persze ezért cserébe pénzt kérnek. Kicsit szemtelenek, én is csak azt vettem észre, hogy hirtelen körbe fogtak, és a férjemet szinte erőszakosan biztatták, hogy csináljon rólunk pár képet, majd amikor a fotó elkészült akkor pénzért kuncsorogtak, mi pedig elég zavarban voltunk, mert a legkisebb pénzünk 20 Euro volt, elég kellemetlen szituációba csöppentünk. De tanultunk az esetből, egyrészt gyorsan váltottunk aprót, másrészt szemfülesebbek voltunk amikor közeledtek felénk.
A téren felfedeztünk több női alakzatot mintázó szobrot, amik különböző módon voltak megfestve. Ezek a babák Madrid szerte minden fontosabb terén es utcán megtalálgatók voltak, sokáig kérdezősködtem, hogy miért vannak itt ezek a női alakok, végül az interneten böngészve találtam meg a választ. A női figurák Velázquez, Las Meninas festményen látható hölgyeket mintázzák meg, és Madridra, valamint a fiatal madridi és spanyol művészekre hívják fel a figyelmet.
Bővebb tájékoztatás a Travelo oldalán találtam: „Második alkalommal láthatók Madrid belvárosában a világhírű spanyol festő, Diego Velázquez ikonikus festményén, Az udvarhölgyeken (Las Meninas) szereplő alakok tarka-barka szobormásai olvashatjuk a Diario del Viajero oldalán. Tavaly nyáron már láthattunk ilyen szobrokat Madrid-szerte, akkor júliusig voltak kint a szobrok, majd elárverezték őket, a befolyt összeget pedig jótékony célra fordították. A Meninas Madrid Gallery névre hallgató szabadtéri kiállítás az üveggyapotból készült szobrokkal szeretné felhívni a figyelmet Madridra és a művészetre. Az 54 darab, 160 centiméteres alappal bíró, 180 centiméter magas és nagyjából 30 kilogrammos alkotások Velázquez felejthetetlen udvarhölgyeinek új változatai, melyeket a különböző alkotókból álló csoport, az Azzato készített. A csoportban a műanyagművészektől a séfekig, a sportolókon, színészeken át az amatőr alkotókig sok, különféle nézőponttal találkozhatunk. A kiállítás arra törekszik, hogy erősítse a város imázsát és a helyi turizmust, a kreativitás vidám színnel tölti meg az őszi Madrid utcáit. Mindegyik szobron részletes információk találhatók az alkotókról, a motívumokról, valamint azok jelentéséről. A szobrok november 30-ig állnak” (travelo)
Ennek az utcai múzeumnak a célja az újdonsült művészek tehetségének népszerűsítése, minden szobornak van egy QR- kódja, amelyet bármilyen mobil eszközzel le lehet szkennelni, és így magyarázatot kapunk a készítőről, valamint bemutatja, hogy mit szeretne kifejezni a szobalányra festett alkotással.
A plaza Mayortól a Puerta del Sol felé sétáltunk, ezt a nyüzsgő négyzet alakú teret, amely Madrid központjában terül el és a város egyik legismertebb helyszíne minden Madridba látogató turista felkeresi. Ezen a téren található az úgynevezett Kilometro Cero (nulla kilométerkő), a félkor alakú téren a Casa de Correos főbejáratának előtti kőlapra van festve és ami Madrid és az egész Spanyolország mértani közepe, valamint ez Spanyolország összes fő sugárirányú útjának kiindulópontja. Ennek az épületnek a tetején található a híres óra is, aminek 12 ütésére a Madridiak szilveszterkor 12 szem szőlőt dobálnak a szájukba, hogy szerencsések legyenek. A tér közepén áll Puerta del Sol legnagyobb szobra, ami a lóháton ülő III. Spanyol Károly királyt formázza, és itt csodálhatjuk meg Madrid címerállatát is, ami az eperfa gyümölcséért kapaszkodó mackó. A szobor sarka sarka teljesen ki van fényesedve, mert úgy tartják, hogy aki megsimogatja szerencse éri, természetesen mi is követtük ezt a szokást, fényképezkedtünk a mackó szoborral és meg is simogattuk.
A puerta del Sol terét metróval hagytuk el, a vasútállomásra utaztunk, hogy megvegyük a vonatjegyet Toledo felé. Az Atocha vasútállomás a legnagyobb pályaudvar Madridban, a közepén egy csodalatos botanikus kert van, rengeteg különleges növénnyel, pálmákkal, banánfákkal, kenyérfával, de találhatunk mahagónit, gumifát, kókuszpálmát, kávécserjét és kakaóbabot is. Azt olvastam, hogy több teknős és halfaj is megtalálható, de sajnos mi nem találtuk meg őket, valószínű a botanikus kert végében zajló építkezés miatt. Megvásároltuk a vonatjegyeket, sétáltunk a botanikus kertben, majd elindultunk a szállásunk felé. Már erősen alkonyodott, de az emberek nem pihenni készültek, ellenkezőleg, a város ekkor ébredezett, a Callao tér zsongott a sok helyi lakostól és turistától, az éttermek megteltek vacsorázni vágyó, vagy csak iszogató, vidáman beszélgető emberekkel. Mi viszont igen fáradtak voltunk a hajnali kelés és a sok csodás élmény miatt, ezért hazatértünk pihenni.
