Almudena Katedrális
Reina Sofia múzeum
Reggel elég szomorú időre ébredtünk, vastag felhőtakaró borította a várost, esett az eső, és meglehetősen hideg volt. Összecsomagoltunk és tizenegy óra felé elhagytuk a szállásunkat. Már előző nap megnéztem térképen, hogy találok a közelben csomagmegőrzőt, hogy ne kelljen a bőröndöket magunkkal húzgálni, mivel a repülőnk csak este 8 után indult, és a Gran Vía közelében egy kis utcában meg is találtuk, tíz percnyi sétára a szálláshelyünktől. Csomagonként 5 Eurót kellett fizetnünk, kaptunk két számzáras szekrényt ahova bepakolhattuk a táskákat, majd metróra szálltunk és az Opera megállóig utaztunk, ahonnan 600 métert sétáltunk az Almudena Katedrálishoz. A Catedral de Almudena Madridi legnagyobb temploma, amely a madridi Palacio Real, a királyi palota mellett található, madridi római katolikus érsekség székhelye. 1561-ben Spanyolország fővárosa Toledóból Madrid lett, és az új fővárosnak nem volt katedrálisa, így már a 16. században elkezdték tervezni Madrid katedrálisának építését, ami 1885-ben kezdődött meg. A kolostor területe 1955-ben, a homlokzat pedig 1960-ban készült el, de az egész építkezést csak 1993-ban fejezték be, és II. János Pál pápa szentelte fel. A templom északi-déli tájolással rendelkezik, ami figyelemre méltó, tekintve, hogy a legtöbb keresztény egyház keleti-nyugati tájolással rendelkezik, úgy lett megépítve, hogy tökéletesen illeszkedjen az azonos irányultságú Királyi Palotához. A katedrális belsejében, számos kápolna és egy múzeum található, amely elmagyarázza a templom és a madridi egyházmegye történetét. A katedrálisba való belépés ingyenes, ám illendő belépéskor kapuban elhelyezett urnába minimum 1 Euro adomány bedobni, a múzeum megtekintése 6 Euróba kerül. A katedrális hétfőtől szombatig bármikor megtekinthető, de vasárnap és vallási szertartások vagy egyházi szolgálat során zárva van. A katedrális történetéről bővebb leírás olvasni az alábbi oldalon:
https://en.wikipedia.org/wiki/Almudena_Cathedral
A katedrálisba való belépéskor lenyűgözött a látvány Bennünket, a fény a csodaszép festett ablakokon áradt be, különleges hangulatot adott az egész belső térnek. Csönd volt, csak halk neszezés, beszélgetés foszlányai hallatszott. Az ember kicsit átszellemül egy ilyen magasztos helyen, leültünk egy padra és lenyűgözve, némán csodáltuk a díszes falakat, oltárokat, képeket, festményeket.
A kihelyezett múzeumban megnéztük, elolvastuk a katedrális történetéről készül kiállítást, szerencsére angol nyelven is ki volt írva minden.
Mire kiértünk a templomból a nap is kisütött, igaz kicsit gyengécskén, de legalább az eső nem esett. Mivel éhesek voltunk a Mercado de san Miguel felé sétáltunk, ami elég közel mindössze tíz perc sétára volt a katedrálistól. Megint körbejártuk a piacot, vettünk egy pohár bort, és falatkányi spanyol ételt, amit nem igazán tudtuk mi, de jól nézett ki, és mint a kóstolás során kiderült finom is volt. Egy másik standon finom helyben frissen szeletelt, ropogós sonkás szendvicset ettük, hozzá rozé bort kortyolgattunk. Az italokat a piacon, és más vendéglátó helyeken üvegpohárba adják, az ételt porcelán tányérba, ha valaki elvitelre kéri, akkor papír pohárt és tányérokat használnak. Műanyag készletet zacskót sehol nem kaptunk, a boltokban is előnybe részesítették a papírzacskókat.
Ebéd után a már megszokott metróval az Estación del Arte megállóig mentünk, ahonnan pár perc sétára a Calle de Santa Isabel utcában van a Reina Sofia múzeum. A múzeumnak helyet adó épület korábban közkórház volt, melynek építését III. Károly spanyol király rendelte el. Az 1980-as években nagy átalakításokat végeztek az épületen, melynek köszönhetően, mint művészeti központ nyitotta meg a kapuit, majd 1990-ben itt hozták létre a Nemzeti Modern Művészetek múzeumát, Évi 3,2 millió látogató ja van ezzel a második leglátogatottabb hely Spanyolországban (első a Sagrada Família, Barcelona). A múzeum a spanyol kortárs művészet remekeit mutatja be a 20. századtól, a kiállítás a modern művészet, a kubizmus, a szürrealizmus szerelmesei számára nagy élmény. A múzeum állandó gyűjteményét közel 20.000 műalkotás alkotja. Az emeleteken külön termekben csodálható meg a XX. század nagy művészeinek Dalí, Picasso, Juan Gris, és Miro remekei. A múzeumhoz érve először az épületet csodáltuk meg a amely bejárata mellett két hatalmas panoráma lift szállítja fel a látogatókat az emeletekre. Megvettük jegyet, ami a helyszínen vásárolva 10 Euro volt fejenként, majd a biztonsági ellenőrzések után egy ruhatárban kellett hagytuk a kabátokat táskákat, és elindulhattunk kulturális túránkra. Teremről teremre jártunk, nekem kicsit meghökkentően hatott némely terem, nem igazán értettem a furcsa számomra érthetetlen túl modern alkotásokat. Voltak termek, amiket nem is igazán tudtam hova tenni, például amikor egy hatalmas fehér szobában négy vasdobozt helyeztek el, és ez volt a műalkotás, bizonyára bennem van a hiba, és van értelme, de nekem nem jött át.
Természetesen voltak csodálatos alkotások is, festmények, szobrok, a fotókiállításnál igen sok időt elnézelődtem, nagyon színvonalasnak, érdekesnek és informatívnak találtam. Salvador Dalí két festménye a Retrato, és a Figura en una finestra festményei előtt jócskán elidőztem, Rosario de Velasco és Angeles Santos festményei is tetszettek, megcsodáltam Juan Miro alkotásait is, volt amelyik nagyon tetszett, például a La casa de la Palmera, de volt amin erősen el kellett gondolkodnom mint a Hombre con pipa, (Man with a pipe) vagy a Cabeza y araña (Head vith a spider) című alkotások, sem ezeket sem Picasso egyes műveit nem tudtam hova tenni, vessen rám követ a világ, bizonyára én vagyok a kevésbé művelt. A kiállítási termek között mozitermek is vannak, ahol régi fekete-fehér filmeket vetítenek, le lehet ülni és végig lehet nézni. Két órán át róttuk a termeket, csodáltuk a műremekeket, már éreztem, hogy zsong a fejem a sok látnivalótól, és az angol írások olvasásától, amit ugyebár az agyamnak fordítania is kellett. Kis levegőre vágytam, így kimentünk a múzeum kertjébe, ahol Joan Miro, Lunar Bird alkotása várt, megcsodáltuk a szobrot, kicsit sétáltunk, felfrissültünk, aztán folytattuk a nézelődést.
A Reina Szofia után már nem terveztünk további nevezetesség megtekintését, inkább csak sétálgattunk Madrid utcáin, magunkba szívtuk a város hangulatát, valamint benéztünk egy hatalmas bevásárlóközpontba, ami négy emeleten hatalmas választékkal várta a vásárlókat. Gyorsan ki is jöttünk, mert valami divatbemutatóra készültek, és hatalmas volt a tömeg, inkább az utcán sétálgattunk lenyűgöző épületek között, ekkor kaptam az üzenetet, hogy a gépünk két óra késéssel fog felszállni, de a reptérre ki kell menni időben. A hírre gyorsan beültünk és ettünk egy finom süteményt, majd felvettük a bőröndjeinket és a Plaza del Sol felé gurultunk. Még egyszer körbesétáltunk, elbúcsúztunk a várostól, és megfogadtuk, hogy jövőre visszatérünk, mert Madrid még rengeteg látnivalót tartogat amire nem volt időnk, vagy az időjárás nem kedvezett.
Távozásunkat a város is siratta, mert az eső is elkezdett csöpögni, és mikor elindultunk a metró bejárata felé egyre sűrűbben záporoztak a cseppek. A reptéren gyorsan és simán átértünk a biztonsági ellenőrzésen, majd jó három és fél órás várakozás után már a levegőből intettünk búcsút ennek a felejthetetlen életteli városnak. Madrid, visszatérünk!
