Toledo
Reggel az Atocha pályaudvarra igyekeztünk, ahonnan vonattal mentünk Toledoba. Toledo város Spanyolország középső részén Madridtól körülbelül 70 kilométerre terül el, legkönnyebben gyorsvonattal lehet eljutni, amire a jegyet érdemes előre megváltani. Mi két nappal az utazás előtt vettük meg a jegyeket, ami kettőnknek oda vissza 28 euróba került. A pályaudvarra érve volt még egy kis időnk az indulásig, ismét megcsodáltuk a csarnokban kialakított botanikus kertet, majd megkerestük, honnan is indul a vonatunk. A peronra lépés előtt hasonló biztonsági ellenőrzésen kell átmenni, mint a reptereken, csomag és személyi átvilágítás, csak ezek után léphettünk be az indulási csarnokba, ahol kicsit várakoznunk kellett, majd nem sokkal később kiírták hányadik vágányról indul a vonatunk és felszálltunk. Ekkor szembesültem azzal, hogy az ülőhelyem a menetiránnyal háttal van, ami aggodalommal töltött el, mert sajnos nem bírok így utazni, hányingerem lesz. Az indulás után végig jártuk a vonatot, de sajnos annyira tele volt, hogy egyetlen szabad ülőhely sem volt, ami a menetirány felé nézne, így a közel 35 perces utat a csomagoknál elhelyezett kis lehajtható széken utaztam végig. A toledói pályaudvar már önmagában egy látványos építészeti remekmű, a csarnokba lépve úgy éreztem magam, mintha egy templomban lennék, a díszes falak, csodálatos festett üvegablakok igazán meghitt hangulatot adtak a belső térnek.
A pályaudvar épületében lévő turisztikai központban kaptunk egy város térképet, valamint felvilágosítást, hogyan, milyen busszal juthatunk be a központba, a megálló a pályaudvar mellet volt, 5 perc várakozás után már a buszon ültünk a belváros felé tartva. Az olvastam, hogy Toledo a Tajo folyó egy kanyarulatában, egy dombtetőre épült, legmagasabb pontja 529 méter és egykor a püspökök és királyok székhelye volt, történelmi belvárosa 1986 óta az UNESCO Világörökség része. Toledo, száraz, forró területen fekszik, a nyári hónapokban szinte sose esik az eső, a hőmérséklet pedig gyakran több, mint 40 Celsius fok, ezért nyáron majdnem az összes óvárosi utca felett díszes vásznak vannak kifeszítve, védve a városlakókat és a turistákat a tűző napsütéstől, és szinte minden étteremben, szállodában plakátok figyelmeztetik az embereket, hogy spóroljanak a vízzel, most viszont így az ősz derekán a hőmérséklet 14 fok volt, kellemes kiránduló idő. A város két épület, az Alcázar keresztény erődítmény és a gótikus katedrális köré épült, amelyek között sok különböző stílusú műemléket lehet megnézni, katolikus templomot zsinagógát és mecsetet egyaránt. A buszról a belváros alatt szálltunk le, rövid mozgólépcsőzés, kis lépcsőzés és séta után a központba a Zocodover térre érkeztünk. Ez a tér Toledo közlekedési csomópontja, itt találkoznak a buszjáratok a külvárosokból és a vasútállomásról, innen indulnak a városnéző túrák, valamint az arab időkben itt volt a piac és itt hajtották végre a halálos ítéleteket is. A központban hatalmas zsongás volt, a teret körbevevő házak alján éttermek és bárok teraszain a pincérek már készültek az ebédre, a turisták keresték a várostérképeken a látványosságok felé vezető utakat, vagy megpihentek a padokon, önkéntes idegenvezetők esernyőt tartva maguk fölé így hívták fel a figyelmet az ingyenes túravezetés lehetőségére. Mi elsőként az Alcazart szerettük volna megnézni, és elég rosszul érintett, mikor megtudtuk, hogy aznap zárva van, de nem csüggedtünk, 20 perces sétával a kanyargós, keskeny kis utcáin átszeltük a városkát és a katedrálishoz érkeztünk.
A kolostort és a templomot II. Aragónia király és Kasztília Isabella királynő alapította fiuk, János herceg születésének és a seregeinek 1476-os Toro-csatában a portugáliai Afonso V. hadserege felett aratott győzelmének emlékére . A katedrálist egy mór mecset helyén építették, 120 méter hosszú és 90 méter széles, a gótikus stílusú tornya 90 méter magas, szépségével kitűnik minden műemlék közül. Belsejében lenyűgözően részletgazdag gótikus stílusú márványszobrokat és faragásokat fedezhetünk fel, csodálatos, díszes, színes üvegablakokon keresztül áramlik be a fény, ami a templom falainak a díszítésével a lenyűgöző boltozatával egyedi kellemes megnyugtató hangulatot teremt. Sokáig csodáltuk a templomot, leültünk a padra és magunkba szívtuk a hely szellemét, az érzékelhető a hűs nyugalmat, kicsit megállítottuk magunk körül az időt.
A kolostor legérdekesebb része a gyönyörű kert és az azt körbe ölelő folyosó, ami a padlótól a mennyezetig szépen van díszítve, halk megnyugtató zene szólt, és jól esett sétálgatni a beszűrődő napsütésben, majd megpihenni az egyik padon. A templomból kilépve a külső homlokzatán furcsa láncokat láttunk, a leírásokból aztán megtudtuk, hogy ezek a mór fogságból kiszabadult keresztények láncai.
A templomot elhagyva lesétáltunk a Tajo folyó kanyarulatáig, és átkeltünk mutatós Szent Márton hídon. A híd terméskőből épült, a 13. század végén építették majd később teljesen felújították. A híd a Tajo fölött ível át, két bejáratát tornyok védik, 1921-óta a spanyol nemzeti műemlékek közé tartozik. A város a folyó mindkét partjáról gyönyörű látványt nyújt, gyalogoltunk a folyó mentén egészen az Puente de la Cava hídig, amiről a Szent Márton híd csodálatos látványt nyújtott.
A híd után megtaláltuk a buszmegállót, amivel visszatudtunk menni a Zocodover térre, bár nem volt messze, de a lábaim már igencsak pihenésre vágytak. Mivel nagyon éhesek voltunk, így leültünk az Restaurente el Zoco kávézó teraszára, ebéd közben nézegettük a turisták zsongását, az esernyőkkel sétálgató idegenvezetőket, roppant hangulatos volt. Ebéd után sétálgattunk a macskaköves utcákon, – amik addigra kikészítették a bokámat, pedig nagyon kényelmes cipőt vettem fel – észre sem vettük mennyire megy az idő, még alig láttunk valamit a városkából, de már lassan indulni kell vissza a pályaudvarra, nehogy lekéssük a vonatot. Annyi időnk még volt, hogy megkóstoljuk a híres toledói marcipánt, amit a város szerte rengeteg kis cukrászdában és étteremben kínálnak, majd szemügyre vettük a szuvenír boltokat, végül vettünk némi apróságot a családnak, és egy színes mozaikokból kirakott bikát magunknak. Mivel Toledo még rengeteg látnivalót kínál elhatároztuk, hogy egyszer visszatérünk, felfedezni a város további szépségeit.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
Karneváli körkép
