Rosendal
2018.05.05.
Ezen a napon ismét egy szép kis kedves település meglátogatását terveztük, reggel 11-kor indult a hajónk, az úticélunk Rosendal volt. A prospektusban az szerepelt, hogy a csodás Hardangerfjordon keresztül elhajózunk Rosendalba, egy kellemes sétával elmegyünk a Barony Rosendalig, ami egy nem mindennapi, különböző stílusokat magába rejtő kastély, majd megtekintjük az egyedülálló Rosendal-kertet, egy nagyobb mint 60 hektár méretű viktoriánus tájparkot, ami tartalmaz többek között egy 300 éves reneszánsz kertet, rengeteg rózsával, valamint a konyha- és gyógynövény kertet, virágokkal, zöldségekkel, gyümölcsökkel és bogyókkal. Végül egy finom ebéddel pecsételjük meg a kellemes utazást. Na ebből nem lett semmi, mert mint kiderült a kastély és a kert csak május 15 után fogad látogatókat, előtte zárva van. Kicsit csalódottak voltunk, de nem keseredtünk el, kifizettük a hajójegyet és irány Rosendal. A kétórás hajóút Bergenből Rosendal felé egy festői szigetcsoporton halad át a gyönyörű Hardangerfjordba, mielőtt a bűbájos kis faluhoz, Rosendalhoz érkezik. A településhez érve a hajót elhagyva a Folgefonn Turista Központhoz mentünk, ami közvetlenül a mólónál található, itt kaptunk néhány turisztikai információt, majd nekivágtunk felfedezni a falucskát. Ahogy elhagytuk a kikötőt, egy meredek úton indultunk felfelé a település házai között, a kertekben bárányok legelésztek, amikor elmentünk mellettük, odakocogtak a kerítéshez, alaposan megszemléltek bennünket, majd hangosan bégetésbe kezdtek.
Az út felfelé kanyarodott, a bárányok kíséretében érkeztünk a dombtetőre, ahonnan csodálatos kilátás tárult a szemünk elé. A pompás, hatalmas hegyek között nyugvó kis öbölben pihent a hajó, ami ide hozott bennünket, a völgyben a hegyek lábánál rendezett kertekkel körülvett, rendkívül praktikusan és esztétikusan megépített skandináv stílusú házikók sorakoztak egészen a hegy derekáig. A barna hegyek, szürke sziklák, a zöld növényzet, és a kék víz ezerféle árnyalata csodálatos harmóniát alkotott. Minden hihetetlenül nyugodt és csöndes volt, arra gondoltam, hogy tudnék itt élni.
Visszafelé sétálva megláttunk egy szép fehér templomot, a kertjének a kapuja ugyan nyitva volt, de nem tudtuk, hogy be lehet-e menni, éppen ezen tanácskoztunk, amikor mellettünk egy hölgy magyarul szólított meg bennünket. Kiderült, hogy Ő a kis templom kántora, és felajánlotta, hogy szívesen körbe vezet minket a templomban. Nagyon örültünk ennek a lehetőségnek, és boldogan elfogadtuk az ajánlatot. Az épület belül is rendkívül tetszetős, és barátságos volt a hangulata teljesen magával ragadta a látogatót. Kicsit utána is néztem mi is ez a hely, a leírások szerint ez a Kvinnherad templom, egy kis fehérre meszelt tégla templom, ami 1255-ben épült, 380 ülőhellyel rendelkezik és az egyház törvény által védett státuszt élvez. A középkorban valószínűleg a régió fő temploma volt, de 1678-ban Rosendal bárójának privát templomává vált, és csak 1910-ben lett ismét plébániatemplom. A templom téglalap alakú hajóval és kórussal rendelkezik, és a leírások szerint a középkor óta alig változott. A kedves hölgy elmondta, hogy aznap lesz egy esküvő, és meg is hívott bennünket, hogy nézzük meg, de mivel a hajónknak kötött indulási ideje volt, így erre sajnos nem volt lehetőségünk, ezt nagyon sajnáltam, mert szívesen megnéztem volna egy igazi norvég esküvői szertartást. Ekkor jutott eszembe, hogy nekünk aznap van a 11. házassági évfordulónk, mire a kántor hölgy játszott nekünk az orgonán egy szép norvég templomi dalt. Miután kinézelődtük magunkat megköszöntük a kedves idegenvezetést, elbúcsúztunk a kedves hölgytől és elindultunk megkeresni a Rosendali híres kő parkot.
A Kőpark a Folgefonna Nemzeti Park Központ egyik látnivalója. A faragott és egyedi módon összerakott, valamint természet által alakított, kőtömbök megmutatják a hely geológiai sokszínűségét. Idilli környezetben rengeteg fajtájú és formájú követ láthattunk, kristályokat és a malomköveket, a gyönyörű patakokon átvezető lépcsőket, kőből faragott piknik asztalokat és padokat. A park, szépen rendezett amellett, hogy megőrizte a természetes vad szépségét. A csodálatos kő építmények között csörgedező patak, néhol kisebb zuhataggá fejlődik, a patakban egy fából megmunkált Mikulás szerű figura is horgászik. A vize olyannyira tisztának látszott, hogy meg is kóstoltuk, nagyon jó ízű volt, (sokkal finomabb int a vízesésé). Az időjárás kegyes volt hozzánk, a langyos délutánt kihasználva, hosszú órákig sétáltunk az élveztük a napsütés, a természetet, a park különleges hangulatát. Néha ahogy körbenéztem az jutott eszembe, hogy biztos itt születnek a manók és a barátságos trollok. 
Sajnos az időnk véges volt, így mennünk kellet a kikötőbe, várt ránk a kis hajó. Rosendal a kis fehér templomával, a nyugalmával a hegyekkel a sok zölddel teljesen elvarázsolt, elhatároztam, hogy egyszer visszatérek, és megmutatom ezt az aprócska nyugalom szigetet a gyermekeimnek is. Útközben betértünk egy boltba, ahol megkóstoltam egy ételt amit a norvégok nagyon szeretnek, sajnos a nevére már nem emlékszem, de olyan volt mint a paprikás krumpli, csak kicsit lágyabb ízű és kolbász helyett húst tartalmazott (végre nem hal). A hajóút visszafelé csendesen telt, megszemléltük a mellettünk elsuhanó mesébe illő tájat, megcsodáltuk a part mentén magasodó hosszú lábakon álló, szemrevaló, csupa ablak, társas házakat, és azon gondolkodtam, milyen lehet itt élni, ahol a természet ilyen harmonikusan simul bele az ember életébe.
Bergenbe visszaérve városnéző sétára indultunk, kellemes kicsit hűvös esti szellő borzolta a hajunkat, és bár már hét óra is elmúlt, olyan világos volt mintha kora délután lenne. Elsétáltunk Bryggen városrész felé, bementünk a színes házak mögé, ahol az utca kis sikátorrá szűkül. Mellettünk két oldalon fából készült házak magasodtak, amik között szűk kis átjárókon lehetett közlekedni. A házak alját szuvenír boltok, kis hangulatos kocsmák, aprócska múzeumok foglalták el, a fa lépcsőkön fel tudtunk menni az emeleti szintekre is, ahol irodákat, galériákat, kis boltocskákat találtunk. Nagyon élveztem a városnézést, szerencsére csak kevés turista nézelődött, mindent meg lehetett nézni, nyugodtan tudtunk fényképeket készíteni. Benéztünk a csecsebecséket, emléktárgyakat áruló boltokba, és mindenkinek vásároltunk valami apró emléket. Bryggen városrész szépségét és hangulatát igen nehéz szavakkal jellemezni, a fotók talán többet elárulnak arról, hogy mennyire elbűvölően magával ragadó és romantikus ez a hely. Bryggent elhagyva sétálgattunka kis macskaköves utcákon, elhaladtunk a Mariakirken előtt ami a város egyik legrégebbi épülete, ha jól olvastam 1140 körül épült, szerettünk volna bekukkantani de sajnos zárva volt, így a Floibanen felé fordítottuk az utunkat.
Már az első nap felfedeztük, hogy hegyre vezető sétányt szegélyző fák színes ruhába vannak öltöztetve, most úgy döntöttünk, hogy alaposabban is megszemléljük. És valóban a fák törzsén különféle kötött „ruhák” voltak, ezzel fantasztikus vidám hangulatot teremtve domboldalnak. Kerestem valamiféle tájékoztató táblát, vagy írást, hogy miért öltöztetik fel a fákat, de sajnos nem találtam, így ez számomra titok maradt. Az öbölhöz közeledve egyre több turistába botlottunk, ahogy haladt előre az este az élet felpezsgett a kikötő mentén található éttermek, kis kocsmák megteltek vidám emberekkel. Leültünk a kikötőben és csak gyönyörködve néztük ahogy lassan alkonyodik, magunkba szívtuk a mesés látvány, elraktároztuk a fejünkbe a szívünkbe, lelkünkbe és ahogy egymásra néztünk szavak nélkül is értettük egymást, a házassági évfordulónk ünneplésére csodásabb helyszínt nem is választhattunk volna, és megfogadtuk, egyszer visszatérünk. Már sötétbe fordult az idő, és sajnos az eső is elkezdett csepegni ezért elindultunk a szállásunk felé, lassan andalogtunk a sárga tulipánok szegélyezte parkon keresztül, az sem érdekelt, hogy közben az eső rázendített, és nagyon eláztunk.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
