6. nap – Sevilla
2019.03.26.
Meleg napos reggelre ébredtünk, Sevilláról az olvastam, hogy Cordoba után legmelegebb Spanyol város, és ezt most éreztük is, de a gibraltári hideg, esős, párás nap után jól esett a melengető napsütés. Indulás előtt kis tetőteraszon elfogyasztottuk a kávénkat, és a szerény reggelit. Mivel az óvárostól viszonylag messze volt a szállásunk ezért autóval indultunk útnak, és kerestünk egy belvárosi parkolóházat. A parkolás nem volt probléma, Sevilla belvárosához közel rengeteg parkolóház található, elég baráti áron, mi mindössze 11 Eurot fizettünk 6-7 órányi parkolásért és az autónk egy hűvös, tiszta őrzött föld alatti helyen állt. Először a Plaza Espana-ra vezetett az utunk, ahol elég sok időt eltöltöttünk. A tér a Maria Luisa park része, tágas vidám hangulatú elegáns kör vagy inkább ellipszis alakú. A teret határoló falak mentén mozaikokból, kövekből kirakott képek láthatók, amelyek mindegyike Spanyolország egy-egy tartományát mintázza, a címereivel együtt.
A tér közepén egy csodálatos szökőkút áll, a kettő között mesterséges tó, amelyen csónakázni is lehet, gyalogosan átkelni a négy mutatós hídon át lehetséges.
Tüzetesen végignéztük a falon található összes képet, megpihentünk a szökőkút mellet, és még egy lendületes pergő Flamenco ének- és táncbemutatót is láttunk. A Flamenco szeretete, átszövi egész Andalúziát, mindenhol rendkívül népszerű, és a spanyol hovatartozás szerves részét képezi, eddig bárhol jártunk mindenhol szenvedélyes tánccal, és énekes zenével szórakoztatták a turistákat. Az utcai előadás minden esetben színvonalas, sokszínű és változatos, amit szemet kápráztató flamenco ruhákba adnak elő a táncosok. Minden városban sok bolt van, amely változatos, színes Flamenco ruhákat kínál, a ruhaköltemények egészen a pici babáktól az idősebb korosztályig kaphatók. Az ünnepeken, a fesztiválokon a spanyolok zömmel ilyen csodálatos öltözékben jelennek meg, és nagyon büszkék rá.
Na de a kis Flamenco kitérő után ismét visszatérek Sevillához, a Plaza Espanat elhagyva a Katedrális és az Alcazar felé vettük az irányt. Az Alcazar előtt szembesültünk a ténnyel, hogy meg kellett volna vásárolnunk a belépőt előre, mert így nem fogunk bejutni. Tanakodás közben kis társaságunk nagyon megéhezett, ezért betértünk egy gyors ebédre, kimondani is rossz, nemhogy leírni hogy hova, egy nálunk is ismert gyorsétterembe. Étkezés közben a telefonunk segítségével gyorsan megvettük az Alcazarba szóló jegyeinket is (köszönjük 21. századi technológia), így mindössze fél órás sorban állás után be is jutottunk az erődítménybe. Az Alcázar, eredetileg egy mór erőd volt, majd királyi kastély, jelenleg Sevilla leglátogatottabb műemléke, a világörökség része. Egy hatalmas, csodálatos palotát képzeljünk el, rengeteg különféle díszes teremmel, amelyek fala mozaikokkal, szőnyegekkel, vagy éppen festményekkel vannak díszítve.
Az épületekből kilépve különféle stílusú teraszok, udvarok, kertek húzódnak, ezeket kellemes árnyas sétányok kötnek össze. A kertek szépen gondozottak, a narancsvirág, és a többszáz féle színes virág illata fonja körbe a látogatókat. Lágyan csobogó szökőkutak hűsítik a levegőt, az egyik szökőkút bokros fás tetején egy kacsamama pihent, alóla kikandikáltak a kiskacsák, a kacsapapa pedig körülöttük úszkált a szökőkútban, szívmelengető látvány volt.
Sevilla a filmrendezőket is megihlette, olvastam, hogy több filmet is forgattak Sevilla nevezetességei között, például Alcazarban a Trónok harca, a Plaza Espanan pedig a Klónok támadása több jelenetét. A palota termeinek felfedezése után megpihentünk a kertben, majd sétálgattunk a hatalmas fák között, megcsodáltuk a virágkölteményeket, bementünk a kert közepén buja bokrokból, sövényekből álló labirintusba, ahol valóban el lehet tévedni.
Már záróra volt mikor elhagytuk az Alcazart, és a Katedrálist vettük célba, ami sajnos öt órakor bezárt, így bemenni már nem tudtunk, csak kívülről jártuk körbe, valamint bekukkantgattunk a kapun amit egy morcos néni őrzött. Így a Katedrális és a Giralda megtekintése a következő Sevillai látogatásunkra tolódik. Kicsit csalódottak voltunk, de szomorkodásra nem volt okunk mert ez a város még rengeteg látnivalót kínált.
Amit feltétlenül látni akartam az a Metropol Parasol, mert néhány úti leírásban olvastam erről az építményről, valamint több képet is láttam, ezért nagyon kíváncsi voltam arra, milyen lehet valójában. Keresztülvágva az óváros szűk kis utcáin értük el ezt a modern látványosságot, ami a leírás szerint 2011 áprilisában nyitotta meg kapuit. Az útikönyvek szerint a formáját a sevillai katedrális inspirálta, bár én semmiféle hasonlóságot nem véltem felfedezni a katedrális és az építmény között. A helyiek, gomba néven emlegetik, de szerintünk a lyukacsos szerkezete miatt egy lépes mézre jobban hasonlít. A teteje hatalmas területet fed be, árnyékot nyújtva a nap minden órájában, így kellemes időtöltés színhelye lehet a nyári forróságban is. Az építmény egyik oldalát lakóházak veszik körül, így nekem olyannak tűnt, mint egy hatalmas játszótér a lakótelep közepén, rengeteg turista, és helyi lakos pihent a lépcsőkön, a padokon, és kora délután lévén a gyerekek is kirajzottak az építmény alá, ahol gördeszkáztak, fociztak, szaladgáltak, vagy csak beszélgettek. A másik oldalon kávézók, éttermek, bárok várták az éhes szomjas turistákat. Az épület belsejébe nem mentünk be, nagyon éhesek voltunk ráadásul eléggé el is voltunk fáradva, no meg már alkonyodott, így ideje volt elindulni a parkolóház felé, ami még egy jó másfél kilométeres sétát jelentett. A Metropol Parasol is felkerült a bakancslistámra, legközelebb belülről is megszemléljük. Útközben megálltunk egy kis bisztróban különböző zöldséges és húsos tortillákat falatoztunk, így teli pocakkal vágtunk neki a két és fél órás útnak Torremolinos felé.
Málta 2018. Szilveszter
Norvégia 2018. május
